Két perccel azelőtt, hogy az ébresztő megszólalt volna, Elena szemei hirtelen kipattantak. Először minden homályos foltoknak látszott, végül ahogy tisztult a kép, úgy szöktek vissza az agyába is a gondolatok. Eljött az idő.
Olyan lassan ült fel, ahogy csak lehetett, és ahogy körülnézett, még minden szürkeségben úszott. Korán volt. Jeremy feltehetőleg még a szobájában pihent, és ahogy az öccse az eszébe jutott, Elena szomorúan elmosolyodott. Biztos jól meglesz nélküle. Csak erre szabad gondolnia, különben nem tudja véghez vinni a tervét.
Komótosan kimászott az ágyból, majd megszokás szerűen rendbe rakta maga után az ágyat. Jenna sem akarta volna, hogy egy ilyen rumlis szobát hagyjon itt. Az első kézmozdulata az ágy alá dugott bőrönd felé irányult, és ahogy kihúzta a ruhákkal teletömött táskát, halkan sóhajtva a füle mögé tűrte az előrebukó hajtincseit. Lassan húzta el a cipzárt, majd a ruhák legtetejére gondosan beigazított fotót emelte ki. Stefant és őt ábrázolta az Alapítók napján. Akkor még úgy tűnt, minden rendben van. Óvatosan simította végig a fotón a fiú arcát, és halványan elmosolyodott. A szíve megdobbant a sok emlékre, de ha arra gondolt, hogy a vámpír mennyi mindenen mehetett már keresztül, amióta feláldozott mindent, görcsbe rándult a gyomra. Nem akart erre gondolni. Csak arra, hogy meg fogja találni, és újra rendbe jön minden.
Lassan tette vissza a fotót a helyére, majd az egyik fotelben heverő, kikészített ruhákat felkapva indult a fürdőszoba felé. Nem voltak kételyei afelől, hogy amit tesz, az helyes. Stefan bármit megtett volna azért, hogy megtalálja őt, hogy megmentse, hogy helyrehozza a dolgokat. Ha Elena máshogy cselekedett volna, azzal nem csak Stefant, de a kettőjük szerelmét is elárulta volna. És erre soha nem lett volna képes.
Tétova mozdulatokkal dobta a szennyesbe a pizsamáját, majd felhúzta a farmersortot, és a kockás inget is begombolta magán. A haját felgumizta egy egyszerű lófarokba, és ezután már képes volt farkasszemet nézni a tükörképével. Valami azt súgta, hogy lehet mégsem kéne ennyire biztosnak lennie a dolgában, de Elena messze nem a befolyásolhatóságáról volt híres. Egy része elhatározta magát, és nem lehetett megváltoztatni a döntését. El fog indulni, és addig nem áll meg, amíg meg nem találja Stefant. Ez volt a megállapodása magával.
Nagyot sóhajtva pislogott még egyet, végül magabiztosan bólintva kisétált a fürdőből, de amit a hálószobájában látott, az nem csak váratlan volt, de megdöbbentő és egyben felháborító is.
- Te mégis mi a francot művelsz? - kérdezte Elena hitetlenül, és ahogy az idősebb Salvatore testvér felnézett a lány naplójának olvasgatásából, kifejezéstelen arca csak még jobban elborította Elena agyát. Gyűlölte, hogy egy pillanatra mindenről megfeledkezett a férfi miatt. És gyűlölte, hogy a másik azúrkéken ragyogó tekintete úgy ragadta el, mint egy örvény, holott minden erejével ellen kellett volna állnia neki. Könnyebb volt kigondolni, mint véghezvinni.
- Ezt én is kérdezhetném - felelte egyszerűen.
- Ahhoz neked semmi közöd! - A lány elég nehezen tudta megállni, hogy ne kiabáljon, így csak dühösen a vámpírhoz trappolt, és kitépte a kezéből a zöld, keménykötésű könyvecskét. Jól tudta, hogy mit olvasott el a férfi belőle, és mit nem, ez pedig csak olaj volt a tűzre.
- Teljesen megőrültél? - kérdezte Damon nyugodt arccal, Elena pedig idegesen betuszkolta a naplóját a bőröndbe, majd becipzározta a táskát, és fújtatva vetette át a pántot a vállán. Az utolsó dolog amire számított az Damon volt, és ezt egyáltalán nem kalkulálta bele a tervébe. Tisztában volt azzal, hogy a vámpír nem fogja engedni hülyeséget csinálni, és ha ehhez az kell, hogy megigézi és még azt is elfeledteti vele, hogy mi a neve, akkor ezt fogja csinálni. És hogy ezt el tudja kerülni, legalább neki nyugodtnak kellett maradnia, és észérvekkel meggyőzni Damont, hogy hagyja békén. Ez pedig nem tűnt egy könnyű feladatnak.
- Gondolom nem kell elmagyaráznom, hogy mire készülök. Sőt, hogy mit fogok véghez vinni - helyesbített Elena, és megrendíthetetlen arccal figyelte a felé közeledő vámpírt.
- És mégis hogy akarod véghez vinni a mesteri terved? Elindulsz, rendben. Merre? - kérdezte könnyedén Damon, Elena pedig nem hagyhatta, hogy a komplett tanácstalanság kiüljön az arcára. Igazság szerint, ez még csak az első kényes kérdés volt, de ezen kívül még milliónyi akadt, amire maga sem tudta a választ. Úgy érezte, ha nem foglalkozik ezekkel a szürke foltokkal, akkor azok nem is fognak számítani. Persze, hogy tévedett.
- Csak... hagyj menni, oké? Nincs szükségem a "támogatásodra" - motyogta Elena, miközben elsétált a vámpír mellett. Gondolhatta volna, hogy nem ússza meg ennyivel.
- Nem mész sehová - szögezte le Damon határozottan a másik előtt teremve, Elena pedig türelmetlenül felsóhajtott, és próbálta kikerülni a férfit, de az nem engedte. Csak a felsőteste olyan széles volt, mint a két ajtófélfa közti távolság, de Elena minden erejével azon volt, hogy észre se vegye. Az, hogy mennyire működött, teljesen más kérdés volt.
- Damon, engedj - erőlködött Elena, de semmire nem ment a másik toszigálásával. Valószínűleg  csak rontott a helyzeten. Mindketten jól tudták, hogy közelharcban ki győzne, és ez végképp nem hiányzott Elena reggeli tornájához.
- Azt mondtam, nem mész sehová - ismételte Damon erőteljesebben, Elena pedig dühösen ráütött a férfi mellkasára, majd lemondóan ledobta a táskát a földre, és a hajába túrva fordult meg. Damon némán figyelte, ahogy a lány fel-alá kezdett járkálni a szobában, és bár Elenának nem volt B terve, de teljes erővel azon zakatolt az agya, hogy mit tegyen.  Ha kell megvárja, hogy Damon egy pillanatra kimenjen a szobából, és kimászik az ablakon. Ha kell még a bőröndjét is itt hagyja. De muszáj volt mennie. - Egyedül nem.
Elena meglepve, mégis kétkedve fordult a másik felé a két szó hallatán. Nem tudta elhinni, hogy mit hallott. Damon elkísérné? Az a Damon, akinek a legboldogabbnak kéne lennie Stefan eltűnése miatt? Tény, hogy történt köztük egy-két, egyelőre még letisztázatlan dolog, és Elenának még sok kérdésre választ kellett találnia, de nem hitte volna, hogy ilyen körülmények között fogja átgondolni a történteket. És az is elég hihetetlennek tűnt, hogy az a pár bensőséges momentum még nem jött szóba egyáltalán.
- El akarsz kísérni? - kérdezte halkan Elena, mire Damon sóhajtott, mint akinek nincs más választása.
- Egyedül soha nem találnád meg Stefant. És ennyivel tartozom neki - vont vállat, de tisztán látta Elena szemében a kétkedést. - Nem hiszed el, hogy nincs hátsó szándékom, igaz?
- Mit ne mondjak, elég nehéz lenne elhinni - dünnyögte a lány, Damon pedig halványan elmosolyodott, majd lehajolva felvette Elena bőröndjét, és az ajtó felé bökött.
- Mehetünk?
Elena gyanakodva méregette Damont, aki várt még pár másodpercet, majd elindult az ajtó felé, de Elena hangja megállította.
- Miért tartoznál neki? - kérdezte szinte suttogva a lány, Damon pedig kérdőn nézett hátra a válla felett, majd hitetlenül felhorkant.
- Ezt most te sem kérdezheted komolyan.
- Már miért ne? - vont vállat Elena, és átölelte magát a karjaival. - Stefan azt mondta, ő tartozott neked, amiért erőltette a vámpírrá válásod 1864-ben.
- Stefan sok baromságot beszél - válaszolta Damon közönyösen. - Megmondtam. Nem bántam meg semmit.
Mély csönd telepedett közéjük, és ahogy Elena újraélte a pár nappal ezelőtti estét, megborzongott. És egyben egy kicsit meg is rémisztette, hogy ő sem bánt meg semmit, hasonlóan a férfihoz. Erre pedig nem talált ésszerű magyarázatot, mert talán nem is volt, és ami lett volna, ahhoz még túl korán lett volna bevallani.
- Rendben - bólintott Elena, ahogy újra felnézett a férfi szemébe. Damon arcáról nem lehetett leolvasni az érzelmeket, és ahogy a lány közelebb lépett, ő még mindig mozdulatlanul állt. Elena halványan elmosolyodott, és ezúttal ő volt az, aki az ajtó felé biccentett.
- Na, megyünk?

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.