- Még valamit óhajt, uram?
A magas, kimért vonású férfi ajkain most kaján mosoly játszott, és ahogy rövidre nyírt, hullámos fürtjeit hátrasimította a homlokáról, lassan felnézett az előtte álló nőre, és némi gondolkodás után bólintott.
- A hölgy még vár a hallban?
- Igen - bólintott tisztelettudóan a szobalány, a férfi mosolya pedig kiszélesedett, és sóhajtva összedörzsölte a tenyereit.
- Remek. Hívja be, Agnes. És kérem, Stefant is.
- Ahogy óhajtja, uram - hajolt meg a nő, majd elvette az asztalról a tálcát, amin egy boros üvegbe töltött vér és néhány pohár állt, végül sietve távozott a szobából.
A magára maradt férfi újabbat sóhajtott, végül hátradőlt a kanapén, és az ujjait összekucsolta a tarkóján. A számító kifejezése tökéletesen árulkodott róla, hogy minden pontosan a tervei szerint halad, és ha ilyen ütemben mennek a dolgok, akkor talán még a vártnál hamarabb túleshetnek az első szertartáson.
Az ajtó pár perc múlva újra nyílt, és először egy idős asszony, majd mögötte egy fiatal fiú lépett be a szobába. Az asszony arca nem sok jóról árulkodott, és annyi gyűlölet ült a szemében, amennyit talán egy ember nem is érezhet igazán. A kanapén üldögélő férfit viszont meg sem érintette a dolog: tovább figyelte, ahogy az érkezők bentebb sétálnak, majd a fiúra nézve lassan kinyújtotta a karját, és intett felé.
- Stefan, kérlek foglalj helyet.
A szólított tétován engedelmeskedett, és leült a férfi mellé, az asszony pedig megragadta az egyik fotel háttámláját, úgy figyelte a két alakot magával szemben.
- Ugye tudod, hogy ebben a helyiségben nem használhatod a varázserőd? - szólalt meg szinte szórakozottan a férfi, mire a nő felhorkant, és a padlót kezdte bámulni. Fáradtnak tűnt, és mintha bűntudattal küszködött volna. Ez pedig Stefannak határozottan nem tetszett, de már nem volt abban a helyzetben, hogy közbeszóljon. Már rég nem volt semmi joga hozzá.
- Ne nézz amatőrnek, Klaus.
- Én soha nem tenném - mosolygott szinte nevetéssel küszködve a férfi, majd a mellkasa előtt fonta össze a karjait, úgy méregette az idős nőt. - Megtetted, amit kértem?
- Elvégeztem a feladatom - nézett fel újra az asszony, de a szemében küzdelem lángja égett. A szobában, hiába volt megtisztítva minden erőtől, amit a boszorkányok a vámpírok ellen fordíthattak volna, érezhető volt a feszültség, ami a nőből áradt, de a magatehetetlenség is.
- Beszéltél nekik a próféciáról? - biccentette oldalra a fejét Klaus, mire a nő némi hatásszünet után aprót bólintott. - Az Erőről?
- Igen.
- Helyes - bólintott a férfi, majd lassan felállt, és mosolyogva kerülte meg az asztalt. Stefan némán figyelte a másik ragadozóéhoz hasonló mozdulatait, és habár kellett volna, nem rettent meg tőle. Folyton a menekülésen kellett volna gondolkodnia, de a rengeteg áldozat, a rengeteg ártatlan halála után, akiknek ő vette el az életét, a cél egyre jobban halványult a szemei előtt. Rég nem érzett már semmit. Rég nem volt már emberséges. - És a varázsige?
- Nem vettek észre semmit belőle.
Klaus egyre közelebb sétált, az arcán pedig egyre elégedettebb lett a mosoly. Ez már nem szimplán tökéletes volt. Brilliáns. Csodálatos. Mesteri. Valami olyan, amire csak ők voltak képesek. Ugyanis az egész nem működött volna Stefan nélkül, és ezt mindenki jól tudta.
- Ezek szerint azon a szerencsétlen nyomorulton hamarosan jelentkeznek a tünetek?
- Igen. De valamivel számolnod kell - nézett fel az asszony Klausra, akinek a tekintetén egy pillanatra átfutott a düh hulláma, de gyorsan visszavett az indulataiból.
- És mi lenne az, kedves Julie?
- Elena nem fogja hagyni, hogy Damon elveszítse az önuralmát.
Klaus mélyen hallgatott, majd leszegve a fejét, halkan nevetni kezdett, végül egyre hangosabban. Erre számíthatott volna. Lassan hátrafordult, és látva Stefan arcán a fájdalmas vonásokat, már-már ördögien csengett a nevetése.
- Mit gondolsz, Stefan, hűtlen lesz hozzád a szerelmed? - vigyorgott Klaus, mire Stefan elszakította róla a pillantását, és nyelt egyet. Elena. Sok minden fakulhatott Stefan előtt, sok minden halványulhatott, vagy veszhetett feledésbe, de Elena arca nem. A hangja, az illata, az érintése... Ha csak elképzelte, hogy mindez most Damonhöz tartozik, a vér ereje felhevült az ereiben, és ökölbe szorította a kezét az elfojtott érzelmektől. A hiánytól, a vágytól... A keserűségtől. És tudta, hogy Klaus ezt tökéletesen kijátssza, de nem volt választási lehetősége.
- Elképzelhető - szűrte a fogai között a fiú, és a szeme sarkából látta, ahogy Klaus visszafordul a boszorkányhoz, majd sóhajtva, hümmögve elkezdi körbesétálni a nőt. Egyiküknek sem volt elképzelése róla, hogy vajon mit forgathat a fejében a hibrid, de azt tudták, hogy a terve megvalósításának érdekében bármilyen szörnyűségbe belemegy. Mindegy, miről van szó.
- Ez esetben meg kell fékeznünk a lányt, nemde? - mosolygott Klaus, majd a mutatóujját az ajkaihoz emelve, tovább gondolkodott. - Stefan, kérem az ötleted - állt meg hirtelen a fiúra nézve, mire Stefan alig észrevehetően összerezzent, és szinte parancsszóra járni kezdett az agya.
Klaus tudta, hogy mit szerzett a fiúval. Nem volt más, aki nála jobban ismerte volna Damont vagy Elenát, és ez határozottan előny volt számára. Stefan nem vágyott vissza, hiszen ki akarna embert játszani és küszködni az éhségével, amikor lehet örökké jóllakott, és kikapcsolhatja az érzelmeit? Klaus már-már megbízott a másikban, és ez nagyon ritkán esett meg vele. Leginkább soha, de most úgy tűnt, a fiú hatékony segítség lehet számára, és osztozhatnak a dicsőségen is.
- Damon tele van kételyekkel - kezdte Stefan halkan, végül ő is felállt, és Klaus felé kezdett sétálni. - Ha Elena gyengéd érzelmeket táplál Damon iránt, Damonnek a keserves oldalát kell mutatnia, hogy elijessze őt. És ha ezt nem a gyilkolással éri el, kell neki valami, amivel Elena érzelmeit... teheti tönkre. - A fiú hangja megremegett a mondat végére, de úgy tűnt, Klaus fejében épp ekkor állt össze teljesen a terv, úgyhogy nem figyelt a dologra különösen. Már tudta mit kell tennie.
Halvány mosollyal fordult újra Julie felé, majd hirtelen szorosan az asszony előtt termett, aki enyhén hátratántorodott a másik váratlan mozdulatától.
- Sok segítség voltál, Julie.
- Végeztem? - kérdezte reszkető hangon az asszony, Klaus mosolya pedig kiszélesedett, úgy bólintott, és finoman két kezébe vette a másik arcát.
- Végeztél.
Egy hatalmas reccsenés hangja töltötte be a teret, és Stefan fájdalmasan elfordította a fejét, ahogy az idős boszorkány teste élettelenül a földre hullott. Klaus ugyanazzal a mosollyal figyelte a jelenetet, végül kiropogtatta az ujjait, és sóhajtva hátrafordult Stefan felé.
- Ezzel megvolnánk. Kit javasolsz a tervhez, ifjú barátom? - kérdezte dallamosan a hibrid, miközben a bárpulthoz lépett, és elővett két poharat, azokba töltött egy kis whiskyt.
- Elküldhetnéd Agnest - felelte szinte suttogva Stefan, de még mindig nem nézett a másikra. - Ő hű szolgád.
- Damonnek felkeltené a figyelmét?
- Biztosra veszem.
Klaus elégedett mosollyal bólintott, majd a két pohárral a kezében, sétált vissza Stefan felé. Amint elé ért, kinyújtotta felé a whisky-s poharat, de Stefan mozdulatlanul állt egy helyben, s csak kisvártatva emelte fel a fejét, a poharat viszont nem vette el.
- Sosem beszélsz a tervedről - vonta össze a szemöldökét Stefan.
- Azt hittem bízol bennem - válaszolta Klaus vállrándítva, de ugyanazzal a mosollyal, mire Stefan bólintott.
- Bízom is. Csak szeretném tudni, hogy ez kölcsönös-e.
Klaus még egy darabig mozdulatlanul figyelte Stefant, majd sóhajtva lerakta a másik poharát az asztalra, és belekortyolt a saját italába. Stefan érezte, hogy nyeregben van. Dühítette a kiszolgáltatottság, és ha már a másik felhasználta, a fiú tudni akarta, pontosan mire is. Nem tudta miért hagyták el a várost, nem tudta miért kell idecsalni Damont, és legfőképp... Nem tudta, hogy ő miért kellett Klausnak pontosan. Minden ködben úszott a fiú előtt, és szerette volna, ha kitisztul a kép. Jobban, mint hazajutni, lehetőleg élve.
- A próféciát már ismered, igaz? - kérdezte halkan Klaus, mire Stefan bólintott.
- Vámpírok és vérfarkasok a szolgáid lesznek, ha megtörik az átok, és elhangzik a megfelelő varázsige, valamint nyernek a véredből.
- Nos, nem teljesen - mosolygott sejtelmesen a hibrid, Stefan pedig felvonta a szemöldökét.
- Hogy érted, hogy... nem teljesen?
- Addig egy vámpírt sem vonzhatok magamhoz, amíg a hasonmás életben van.
Stefan gyomra görcsbe ugrott, de az arcán semmi nem látszott. Nem engedhette, hogy bármi megmutatkozzon. Most dőlt el minden, és ha most sikerül kijátszania Klaust, akár egy katasztrófát is megelőzhet. Akár.
- Elenának meg kell halnia, és Damon lesz az, aki elém hozza őt.
- Damon honnan fogja tudni, hogy hol vagyunk? - kérdezte halkan Stefan, mire Klaus elnevette magát, és a fiú kezébe nyomta a poharat, aki ezúttal elfogadta azt, de nem ivott bele.
- Julie rámondott egy igét, amitől elveszti az emberségét, de Damon azt hiszi, hogy ezzel egyenesen hozzánk vezeti majd őket. Az igazság azonban az - szólt mosolyogva Klaus, és figyelte Stefan kifejezéstelen arcát, - hogy nem ők követnek minket... Hanem fordítva.
Kopogás törte meg a síri csöndet, ami Klaus szavai után a szobára ült, és szinte összepréselte a fiú gondolatait, majd ahogy Agnes lépett be egy újabb tálca vérrel a kezében, Klaus mosolyogva sétált elé, és kivette a kezéből az ezüst tálcát.
- Pont jókor, gyönyörűm. Lenne egy kis dolgod.
- Mit szeretne tőlem, uram? - Stefan szinte rosszul volt a másik robotszerűen csengő hangjától, és el sem merte képzelni, hogy mennyi igézés lehetett már a lányon. Egy pillanat alatt a fiú mintha magához tért volna abból a transzszerű állapotból, amibe Klaus kényszerítette, és gyorsan elfordult, nehogy a hibrid meglássa az arcán a változást.
- Egy helyes fiatal férfi elcsábítását bízom rád - mosolygott Klaus, de Agnes igézett arca mit sem változott. Ettől pedig a hibrid még több befolyást érzett magában, és a mosolya egyre szélesebb és ördögibb lett. - A neve... Damon Salvatore. És már nagyon várja, hogy kisegítsd őt a szerelem mély medréből.

ÍRJ VÉLEMÉNYT >>

(Érdemes a Prófécia nevezetű fejezetben visszaolvasni, mi volt Julie első megjegyzése, amikor meglátta Damont. Sok mindent megmagyaráz.)

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.