Az alkohol és cigifüst szaga szinte beleitta magát Elena bőrébe az apró panziószoba falai között, és úgy ült egy helyben az egyik lerobbant, kissé szakadt fotelben, mintha a kivégzésére várna. Ez rosszabb volt, mint amire számított. Ez egyenesen katasztrofális volt.
Damon és Agnes amióta betették a lábukat a szobába, folyamatosan whiskyt ittak, hülye anekdotákat meséltek egymásnak az életükből, Elena pedig mintha ott sem lett volna. És ez nem egyszerűen bosszantó vagy dühítő volt, nem. Ez ezernél is több okot adott a féltékenységre. Az sem segített, hogy a lány ebből egyet sem mutathatott ki: volt Damonnek már elég nagy egója, nem kellett még ezzel is növelni az önelégültségét. Nem mintha nagyon érdekelte volna, hogy mi van Elenával...
- És amikor beültem a kocsiba, akkor jöttem rá, hogy nem volt rajtam a melltartó - vihogta Agnes, Damon pedig félrenyelt egy korty whiskyt, és fulladozva köhögni kezdett a röhögéstől. Elena ha lehet még kisebbre húzta magát, és próbált valami tárgyi bizonyítékot keresni rá, amiért ez a helyzet tényleg gyanút kelthetett benne, de legnagyobb sajnálatára, a nő makulátlannak tűnt. Habár nagyobb utcalánynak nézett ki, mint bárki akit valaha látott, ez inkább csak imponáló volt Damonnek, mintsem gyanús. Elena véleménye már teljesen más tészta volt.
- Nekem ez csak az öcsémmel fordult elő, általában kettőnk közül ő a képlékeny, ha piáról van szó - közölte Damon, mikor magához tért a röhögőgörcsből, Elena pedig a térdére hajtotta a homlokát. Stefan. Most valahogy mindennél jobban hiányzott neki, és habár a szíve egyértelműen más felé húzta, a józan esze tudta, hogy miért indultak el Damonnel. És hogy ettől a céltól percről percre távolabb kerülnek, ha ez az Agnes velük marad.
- Hogy hívják? Lehet, hogy ismerem - vont vállat egy újabb üveget felbontva Agnes, mire Damon megköszörülte a torkát, és hosszú idő után újra Elenára pillantott. A lány egy ideig nem vette észre, hogy figyelik, de ahogy felemelte a fejét, és a tekintete találkozott Damon türkizkék pillantásával, végigfutott a gerincén a langyos bizsergés.
- Stefan - válaszolta Damon helyett Elena, majd lassan felkelt, és a haját hátrasimítva sóhajtott egy nagyot. - Kimegyek kicsit levegőzni.
Meg sem várta a többiek reakcióját, szinte kirohant a szobából, és becsukta maga mögött az ajtót. Odakinn hűvösebb volt, mint arra számított, így átölelte magát a karjaival, és a tiszta, csillagos égboltra pillantott. Nem tudta mit érezzen pontosan. Meg akarta akadályozni, hogy Damon hülyeséget csináljon, meg akarta előzni, hogy a vámpír elveszítse önmagát, de mindeközben a lehető leghamarabb rá akart bukkanni Stefanra, és ott folytatni, ahol abbahagyták. Végre nyugalomban, boldogságban, olyan dolgokkal törődve amik rég háttérbe kerültek. Stefan mellett nem volt mitől félnie, nem volt helye kétségeknek. Hozzá tartozott, és nem szabadott hagynia, hogy Damon ebben megingassa. Még azok után sem, ami az ágyban történt nem is olyan régen. Hogy a férfi színt vallott neki az érzéseiről, és hogy ő is igazán őszinte volt vele először életében.
- Jól vagy?
Elena összerezzent a hirtelen jött, méy hangra, és ahogy zavartan hátrapillantott a válla fölött, Damon kifejezéstelen arcával találta szemben magát. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem is hallotta a másikat kijönni a szobából, és ahogy gyorsan bólintott, szinte rögtön visszafordult az ég tanulmányozásához. Nem tudta eldönteni, hogy a rémülettől vagy valami mástól dobog ennyire a szíve. Reménykedett benne, hogy az első opció az igaz.
- Hiba volt felhoznom Stefant - lépett a lány mellé Damon, de Elena minden erejével azon volt, hogy ignorálja a vámpír jelenlétét. - Sajnálom.
- Ó, ne sajnáld - mosolyodott el némi gúnnyal és keserűséggel Elena, de még mindig nem nézett a másikra. - Emlékeztettél rá, hogy hol a helyem.
Damon mélyen hallgatott, és a lány tudta, hogy a másik a benne kialakult szúró fájdalommal küszködik. Ez volt mindkettőjük sorsa. Ezzel az érzéssel küszködni, mert nem volt kiút. És valószínűleg nem is lesz soha.
- Egyelőre kivitelezhetetlen, hogy azon a helyen legyél, ahová való vagy. Addig pedig visszább vehetnél az elvárásaidból, és beérhetnéd velem - szólalt meg hirtelen élesen Damon, mire Elenán egy más fajta bizsergés futott át, és hitetlen arccal fordult a férfi felé.
- Tessék?
- Tudom, hogy nem lehetek Stefan, és isten ments, hogy olyanná váljak - kezdte Damon komoran, és már nyoma sem volt a halvány aggodalomnak a tekintetében. - De amit az ágyban mondtam, minden szó őszinte volt, és azt hittem, te is az voltál velem.
- Az voltam! - vágta rá szinte hisztérikus hangon a lány, Damon szemében pedig némi megdöbbenés ült a másik szavaira. Elena nagyot nyelt, és erősen kellett tartania magát, hogy fenntartsa a látszatot, amit még napokkal ezelőtt erőltetett magára.
- Akkor ne akarj olyannak látni, amilyen soha nem leszek - válaszolta némi hallgatás után a vámpír, és olyan jegesen nézett a lányra, hogy az végigremegett tőle. Az volt a legfájóbb az egészben, hogy mindketten tudták, kinek van igaza, de Elena nem akarta bevallani. Az túl egyértelmű lett volna.
Damon lassan fordított hátat, és indult el a parkoló felé, feltehetőleg kiszellőztetni a fejét, Elena pedig zavartan pislogva fordult ismét előre, és megragadta a villanyoszlopot maga mellett. Úgy érezte megnyílik a föld alatta, és elnyeli a sötétség. Pedig ami a tekintetét elhomályosította az nem a feketeség, hanem ezernyi könny volt, de nem engedhette őket legördülni az arcán.
Pár percig még azon volt, hogy a lehető legjobban összeszedje magát, végül nagyot sóhajtva fordult meg, és megtörölve a szemeit, elindult vissza a szoba felé. Az ajtó résnyire nyitva volt, bentről pedig Agnes hangja hallatszott ki, ahogy valószínűleg telefonon beszélt. Elena reflexszerűen megállt a küszöb előtt, pont úgy, hogy tudjon hallgatózni, és ahogy óvatosan bentebb dugta a fejét, Agnes valóban telefonnal a kezében állt a szoba közepén, háttal az ajtónak.
- Minden a terv szerint megy. Damon a tenyeremből eszik - szólt halkan Agnes, Elena gyomrába pedig görcs ült. - Nem, a tünetek még nem jelentkeztek, de bármikor megtörténhet.
Elena nem azt érezte, hogy szívesen Damon orra alá dörgölné: megint neki volt igaza. Elena most rettentő félelmet érzett, és legszívesebben rohant volna Damonhöz, hogy elmondja, Agnes nem az, akinek látszik, de a lábai földbe gyökereztek. Még többet akart hallani.
- Elena? Elena pont azt teszi, amit vártunk tőle. Lesüt róla a féltékenység, csodálom, hogy még nem ugrott Damon torkának, vagy éppen az enyémnek - nevetett a lány, Elena pedig még közelebb hajolt, hogy még jobban hallja, amit a másik mond, de nem figyelt kellőképpen, és ahogy a küszöbre lépett, az fájdalmasan megnyikordult a súlya alatt, Agnes pedig rögtön hátrafordult. A tekintetük csak egy futó pillanatra találkozott, Elena pedig úgy kezdett rohanni, minél távolabb a szobától, akár egy őrült. Nem tudta, hogy a lány vámpír-e, aki egy pillanat múlva elkapja és eltöri a nyakát, vagy szimplán idehívja azt, akivel beszélt, bárki is legyen az, és vele töreti el a nyakát, de eszébe sem jutott megállni és gondolkozni. Csak rohant arra, amerre feltehetőleg Damon ment, és ahogy meglátta a férfit a kocsinál állni, előre hajolva, szinte fénysebességgel rohant a másikhoz.
- Damon, el kell tűnnünk innen! - zihált a lány, ahogy megállt a másik mellett, és rémülten pislogott hátra, hogy nem követi-e véletlenül valaki. - Agnes áruló, ki akar játszani min... Damon? - vonta fel a szemöldökét kérdőn Elena, de Damon nem mozdult.
- El kell tűnnöd innen - motyogta halkan Damon, mire Elena értetlenül hajolt előre, hogy lássa a másik arcát, de az elfordult tőle. - Méghozzá most...
- Nem megyek sehová, Damon - válaszolta hitetlenül a lány, és Damon vállára tette a kezét, de az csak lerázta magáról.
- Ne érj hozzám.
- De Damon...
- Azt mondtam tűnj innen! - üvöltött fel hirtelen Damon, Elena pedig összerezzenve lépett kettőt hátra. Kezdte sejteni, hogy mi történik, de tudta, hogy nem hagyhatja így itt Damont. Agnes pont ezt akarta elérni. Nem adhatta meg magát - most nem.
- Damon! - szólalt meg határozottan Elena ,majd a másik elé lépett, és az arcát két kezébe véve maga felé fordította a vámpír fejét. A férfi arca teljesen el volt borulva, a szeme alatt kiduzzadtak a sötét erek, a tekintete pedig az éhségtől égett. Hazugság lenne azt mondani, hogy Elena nem rémült meg egy pillanatra, de azt is, hogy nem érintette meg a látvány egyáltalán. Ezerszer látta már Stefan arcát átváltozva, de az nem volt ehhez hasonlítható. Damon egyszerűen gyönyörű volt, félelmet keltő, mégis magasztos. A vonásai nem torzultak, csak keményebbé váltak tőle, a máskor jeges, hűvös, azúr tekintete pedig megpuhult, és az éhség mögött ott csillogott a könyörgés, az aggodalom, az erőlködés, hogy visszafogja magát.
- Végig tudod csinálni - szólalt meg halkan Elena, és hiába próbálta, nem tudta elszakítani a tekintetét Damon ajkairól. A hüvelykujjával finoman végigsimított a másik állának vonalán, és ahogy Damon forró lélegzete betöltötte a köztük lévő pár centiméternyi helyet, Elena egyre inkább elgyengült a másik közelségétől. A vámpír arcán a sötétség lassan fakulni kezdett: a szemfogai visszahúzódtak, az erek pedig újra eltűntek.
Elena nem tudta, hogy most mit csináljon. Az ilyen pillanatokat általában egy csók követte, egy-egy bensőséges szó vagy pillantás, de most épp az agya és a szíve párviadalának eredményére várt.
- Elena... - Ettől az egy szótól Elena testét végigbizsergette a forróság, és ahogy a tekintetük találkozott, a lány már tudta, mit kell tennie. Mit kell tennie ahhoz, hogy ő is megnyugodjon, hogy Damont is ki tudja engesztelni, és ahogy keresztülhúzza Agnes számításait. Hogy tényleg kiderüljön, hol van a helye a világban.
Olyan hirtelen hajolt közelebb Damonhöz és illesztette az ajkait a másikéra, hogy a férfi az első pár másodpercben nem is tudott rá reagálni. Elena úgy remegett, mintha mélyhűtőbe ültették volna, és ahogy a kezei hátrasiklottak Damon arcáról a másik hajába, még közelebb húzta a férfit magához, hogy még mélyebbe legyen a csók. Damon csak némi hatásszünet után jött rá, hogy mi történik, és a karjai automatikusan fonódtak körbe Elena derekán. A nyelvük pár pillanat múlva már óvatosan simogatta egymást, és Elena jólesően, halkan nyögött bele a csókba, amitől Damon halványan elmosolyodott. Mit nem adott volna ezért a pillanatért már lassan több, mint egy éve... És most itt volt, most átélhette, és ez több volt, mint megnyugvás.
A csóknak csak percek múltán lett vége, és ahogy a lány levegőért kapva döntötte a homlokát a másikénak, Damon finoman simogatta az ajkaival a másikét. Elena agyába lassan kezdtek visszatérni az emlékek róla, hogy miért is rohant Damon után, hogy mi is történt valójában az elmúlt percekben, és ahogy lassan kinyitotta a szemét, a gyomra megremegett Damon elgyengült arcának látványán.
- Nem maradhatunk itt - suttogta halkan a lány, mire Damon kisvártatva bólintott.
- Tudom.
- De hogy megyünk tovább autó nélkül? - kérdezte még halkabban Elena, Damon pedig kinyitotta a szemét, és sóhajtva hátrébb húzta a fejét. Látszott az arcán, hogy van terve. És ez a lánynak több volt, mint meggyőző.

ÍRJ VÉLEMÉNYT >>

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 7 hozzászólás

1

2011.06.28. 15:07 nicolee Jaj, de jó lett! Eszméletlenül leírtad. Az érzések, a helyszínek.... egyszerűen minden. Damon először makacs volt, de aztán engedett a kisértésnek! Ezaz! Végre valami. Elenának be kell vallania, hogy szereti Damon-t is. Olyan jó volt. Főleg a vége! Áh! Egyszerűen nem tudom leírni. Kár, hogy már csak 3-4 fejezet van hátra. :( De addig is, izgatottan várom a következőt! OMG! <3 Puszi, matanee.

2011.06.28. 09:02 CILU VÉGRE! Nagggggyon jó ez az írás! Remek sztori! Már többen is olvassuk a kollégáimmal és közben kuncogunk, mi lenne, ha az igazi sztori is így alakulna......... :) :) Szuper vagy! És örülök, hogy mégis folytatod a VD oldalt, mert nagyon hiányzott. A legjobb oldal! Sokat járok ide naponta! Köszönöm a munkádat!!!!! Tudom, hogy sok energia és idő egy ilyen színvonalas, mindig friss oldalt kezelni. HÁLA! :) :)

2011.06.27. 08:29 Jucko Hát ez hihetetlenül jó volt!!!! Az a csók, jaj én is beleorzongok!!!!! :))) Ez az eddigi kedvenc fejim, nagyon-nagyon tetszett!!!!!! És még csak ez után jönnek az izgalmak, hogy merre is menekülnek és mi lesz ezután! Alig várom a folytatást!!! :D

2011.06.26. 23:33 d. Nekem is nagyon tetszett és szerintem is ez volt a legjobb fejezet eddig. :) Amúgy nagyon sajnálom,hogy bezárt a diaries-online :( Remélem egyszer még kinyitod,mert szerintem az egyik legjobb weboldal volt :)

2011.06.26. 22:45 andi Nagyon jó volt. Borzasztó szépen fogalmazol. Nekem nagyon átjött az érzelmi része. Csak gratulálni tudok. Ügyes vagy. Várom a következőt nagyon.:)))

2011.06.26. 22:11 Sacy Nagyon nagyon jó!!!Örülök,hogy ez az oldal megmaradt.Nagyon tehetséges vagy! :) Gratula! Delena(L)

2011.06.26. 20:07 dixieemanoo':) hu hááát ez rohadt jó*-* és a vége.:DD ez lett az eddigi legjobb fejezet:) graat ;D

1