A luxuslakosztály falai között jeges csend ült, és ahogy Klaus felkelt az éjfekete bőrfotelből, az arca kifejezéstelen volt. Semmi érzelmet nem sugallt, semmi gondolatot. Aztán, ahogy megindult a szoba közepén ácsorgó, egész testében remegő Agnes felé, halvány mosoly rajzolódott ki az ajkain.
- Szóval megszöktek - sóhajtotta Klaus mélyről, mire Agnes a sírással küszködve bólintott, és a padlót bámulta.
Klaus érezte a rettegést, ami belőle áradt, és ez a kisugárzás beleivódott a bőrébe. Szerette, ha űzhette az áldozatát, mielőtt elharapta a torkukat. Szerette érezni a félelmet, elmerülni benne: olyan volt számára, mint a jeges éjszakából egy forró, habos fürdőbe ülni. Ez éltette. És most, hogy Agnes megszólalni is alig bírt, egyre jobban várta, hogy végre lendíthessen az eseményeken.
- Azt hittem az volt a dolgod, hogy ott tartsd őket, míg mi odaérünk - folytatta ugyanazon a nyugodt, kiegyensúlyozott hangon a vámpír, Agnesen pedig újra átrobogott a jeges borzongás.
- Elena... Rajtakapott, míg veled beszéltem és... Utána eltűntek és... - hebegte össze-vissza a lány, Klaus pedig lassan körbejárta, végül megállt előtte, és felemelte a másik fejét az állánál fogva.
Olyan volt az egész, mint egy halálsor. Mindketten tudták, hogy mi fog következni előbb vagy utóbb, és azt is, hogy nincs menekvés. Ha pedig lenne is... értelmetlen lenne. Idővel úgyis bevégezné. Akkor pedig inkább most.
- Tehát elbuktál.
- Én...én nem... - A könnyek legördültek Agnes arcán, de Klaus csak halkan nevetve letörölte őket, és odébb simított pár tincset a lány arcából.
- De, de igen - bólintott a vámpír, a másikból pedig kibuggyant a zokogás, és egész testében rázni kezdte. Nem látott semmit a könnyfaltól, ami a szemei előtt mindent homályos masszává varázsolt, Klaus pedig a félelemnél már csak ezt élvezte jobban. A végső összeomlást. - De semmi baj nincs. Minden rendben lesz - emelte fel újra Agnes fejét a férfi, mire a lány tekintetébe beköltözött a reménykedés.
- Igen? - kérdezte halkan, Klaus pedig bólogatni kezdett.
- Igen - felelte biztatóan, és nyugtatva simogatta a lány arcát, mintha egy kislányt pátyolgatott volna, aki elveszítette a babáját. - Minden.
Ezután már csak egy hatalmas reccsenés hallatszott, és Agnes tekintetéből kiürült minden érzelem, a testét elhagyták az életjelek. Bábuként omlott a földre, Klaus pedig elégedett mosollyal dörzsölte össze a tenyerét, és felsóhajtott.
Ó, igen. Ezt már szerette.
- Ettől a problémától is megszabadultunk. - A mosoly, amivel hátat fordított a holttestnek, tipikus Klaus mosoly volt, és ahogy megtalálta a szobában tartózkodó másik személy tekintetét, abból nem tudott mit kiolvasni. Ehhez pedig már hozzászokott, így nem is keltett gyanút benne. - Nem igaz, Stefan?
A szólított csak bólintott egyet, és a pillantása tudat alatt az élettelen Agnes testére siklott, szemei alatt pedig szinte rögtön elkezdtek kirajzolódni az erek. Klaus észre is vette a másik arcának változását, és szélesedő mosollyal lépett félre, majd mutatott a földön fekvő lányra.
- Egy kortyot, Mr. Salvatore?
Stefan nem tétovázott sokat, és bár a józan esze valahol nagyon mélyen ellenkezett, mégis tudta, hogy kell neki az erő ahhoz a "hadművelethez", amit véghez akart vinni. Lassan felkelt a kanapéról, majd ragadozó mozdulatokkal közelítette meg a testet, és leguggolva, majd az ölébe húzva azt, félresöpörte a hajat a nyakáról.
- Most, hogy ennek véget vetettünk, megtörhetjük az újdonsült szökevényeink bimbózó románcát - lépett Klaus a bárpulthoz, míg Stefan egy hirtelen mozdulattal Agnes nyakába mélyesztette a fogait, és elsötétedett arccal, mohón nyelni kezdte a vért. - Egy kedves barátom látja el őket a kiadó szobáiban Charlottesville-ben, úgyhogy megvan a tökéletes hely a lecsapásra.
Pár percig nem hallatszott semmi más, csak Stefan heves nyelései és a whiskys üvegek koccanása, ahogy Klaus pakolászott köztük, majd amint a fiatalabb Salvatore kirántotta a fogait a húsból, zihálva kapott levegő után. Az erő szétáradt a testében, és ahogy felállt a földről, a neki pont háttal álló Klaus felé fordult.
- Ezt az egészet megtervezted, nem igaz? - kérdezte kaján mosollyal Stefan, és még ő maga is megrökönyödött a színészi képességein.
- Ismersz már - mosolygott hátra a válla fölött Klaus, és lassan felbontott egy másik üveg whiskyt. - Tudtam, hogy Agnes nem lesz elég elővigyázatos, és Elena gyanakodni fog. Tudtam, hogy Damon ki akar játszani, és azt hiszi, nem tudom kiszámítani előre a lépéseit. És tudtam, hogy Elena nem bír ellenállni neki. Sajnálom, hogy ilyen rút véget ért a kapcsolatotok, Stefan - dünnyögte a férfi, és mintha hirtelen megérezte volna, hogy már egyedül van a szobában régóta, felemelte a fejét, és sóhajtva elmosolyodott, úgy emelte az ajkaihoz a poharát. - Áruló.

- Mindjárt hajnalodik - dünnyögte Elena fáradtan, és rájött, hogy ha egy nap alatt ennyi minden történik az emberrel, az valószínűleg megterhelőbb mint akármi más. Damon ha lehet, még közelebb húzta magához, így a lány már teljesen a férfi nyakába tudta fúrni az arcát, és mélyen magába szívni az illatát. - És még semmit nem aludtunk.
- Nem tudom te hogy vagy vele, de én egyáltalán nem szorulok rá - válaszolta Damon, de Elena tisztán kihallotta a hangjából a fáradtságot. Ő sem volt a topon, de legalább próbált úgy tenni. Dicséretes.
- Ne hazudj - motyogta a lány halvány vigyorral, Damon pedig elnevette magát, és tovább rajzolgatta a köröket a mellkasán fekvő Elena lapockájára.
Ez a pillanat, ezek a percek, ez az éjszaka már teljesen elfeledtetett vele minden rosszat, és úgy érezte, ha másért nem is, de ezért megérte élni. Hogy az, akit szeretett, most ott volt a karjaiban, a szuszogása az ő bőrét simogatta, és akkor csókolhatta meg, amikor akarta. Letörölhetetlen mosoly ült a vámpír ajkaira ettől a felfedezéstől, és most már tudta, hogy mire volt a sok várakozás.
Néma csöndbe burkolózott a szoba, és ahogy Elena nagyot sóhajtva, talán egy órányi szieszta után kinyitotta a szemeit, mintha a gondolatok és a tények visszaáramlottak volna a fejébe. Stefan. Ez az egyetlen név szinte beleégette magát az agyába, és nem tudta, most mitévő legyen vele. Ha erre gondolt, nem érzett semmit csak bűntudatot, azt is csak azért, mert tudta, hogy ez a helyes, ha ezt érzi. Legalábbis szerinte. De hogy itt létezik-e olyan, hogy helyes és helytelen, hogy mi a legmegfelelőbb választás, arról nem tudott dönteni.
- Damon? - kérdezte halkan, mire a férfi lassan kinyitotta a szemét, és a keze megállt egy pillanatra Elena hátának cirógatásában.
- Hm?
- Hibát követtünk el?
Elena hangja annyira bizonytalannak és félénknek hatott, hogy a vámpír arcára értetlen kifejezés ült tőle, és hirtelen felemelte a fejét, hogy lássa a másik arcát. Nem akarta ezeket a szavakat hallani, mégis tudta, hogy várhatóak. Jól kell kezelnie a helyzetet, és akár még jó vége is lehet.
- Megbántad? - Elena szívesen válaszolta volna, hogy nem tudja, de azzal valószínűleg nem mentek volna messzire.
Alaposan próbált magába nézni, jó mélyre, hogy megbizonyosodjon a válaszról, de ahogy a történtekre gondolt, csak forró bizsergést érzett a testében, semmi mást. Vágyat, hogy újra érezni akarja, amit akkor. Azt akarta, hogy Damon újra úgy érintse, csókolja, és a világ végéig mást se csináljon.
- Nem - felelte végül a lány, a férfin pedig eluralkodott a végtelen megkönnyebbülés erre az egy szóra, és halványan elmosolyodott.
- Akkor feltételezem, hogy a válasz a kérdésedre nem - mondta, megkeresve a lány tekintetét, és mélyen elmerült benne. - Mire gondolsz?
Elena óvatosan beharapta az alsó ajkát, ahogy szinte belecsobbant a türkiz szempár kékségébe, akár egy tengerbe, úgy próbálta szavakba önteni az érzelmeit. Nem hitte volna, hogy valaha ezt mondja, de most úgy érezte, ez a leghelyesebb döntés.
- Ha megtaláltuk Stefant, bevallok neki mindent - suttogta a lány, mintha attól félne, hogy valaki más is meghallja Damonön kívül. A férfi tekintete kiolvashatatlan volt, de Elenáé tele volt érzelmekkel. - Bevallom, hogy veled akarok lenni.
Damon sosem érezte még így magát. Ismerősebb volt számára a tipikus visszautasítást követő érzelem, ami a végtelen düh, fájdalom és csalódás keveréke volt, ami általában kihozta belőle az állatot, de azt az érzést, amikor őt választja valaki, még nem ismerte. Egy pillanatra lehunyta a szemét, de ahogy újra kinyitotta, Elena még mindig ott volt, a mellkasát simogatta, és érzelmektől túlcsorduló tekintettel nézett fel rá. Ez a valóság volt. Egy hihetetlenül szép valóság.
Damon egy percig biztos, hogy köpni-nyelni nem tudott, de mielőtt megszólalhatott volna, kopogás törte meg a szoba néma csendjét. Szinte egyszerre kapták az ajtó felé a fejüket, és míg Damon arcára gyanakvó kifejezés ült, Elena teljesen magára húzta a takarót.
- Majd én kimegyek - szólalt meg Damon halkan, Elena pedig tétován bólintott, és figyelte, ahogy a másik kimászik az ágyból, és felveszi a nadrágját. Próbált elvonatkoztatni a vámpír hátának a látványától, és ez nem is volt olyan nehéz, amikor meglátta, hogy ki áll az ajtóban. A döbbenet eluralkodott rajta, és talán még a szája is tátva maradt a sokktól.
- Elijah? - lehelte Damon helyett is, de az igazi megrökönyödés akkor érte, amikor Elijah mögül előlépett egy másik ismerős arc. Egy sokkal de sokkal ismerősebb. És ahogy ez az ismerős szempár végigsiklott rajta, majd Damonön, minden eddigi határozottsága a porig rombolódott. - Stefan...

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 16 hozzászólás

1 | 2

2011.07.03. 23:20 Jucko Nagyon állat feji, ahogy már megszokhattunk!!!! És most nem is kell várnom a folytatásra, mert már kész is van!!! Olvasom  is tovább!!! :D

2011.07.03. 18:09 brigitta244 Nagyon jó lett ez a fejezet. És a függő vég........... Nem bírom kivárni az új részt. Már alíg várom.

2011.07.03. 12:09 nicolee Kedves matanee! Ne haragudj, hogy az előző fejezetedhez nem írtam semmit, de én nem bírom az olyan részeket... Viszont az "ízelitőt" elolvastam, az pedig nagyon tetszett. Piros pont. :p Ez a fejezet, hát eszméletlen lett. Gigakirályul leírtad a szereplők érzéseit. Tetszett Klaus elkötelezettsége. Damon és Elena pedig nagyon aranyos volt. Örülök neki, hogy miss Gilbert végre így döntött... A vége, hát az nagyon meglepő volt és durva. (jó értelembe) Érdekes jelenet volt, lejátszódott az elmémben. xD Alig várom a következőt! Puszi. :)

2011.07.03. 11:34 Cili Kemény! Határorzott, merész lépés. Jól írsz, jó a sztori, nem elcsépelt. A stílusod kellemes, gördülékeny, viszonylag mentes a "gyerekbetegségektől". Nagyon tetszik a történeted, és bátran állíthatom, hogy a legjobb magyarul olvasható Delena Fanfic, amit eddig olvastam. Mindenképp érdemes az írással foglalkoznod a későbbiekben! Ha valakinek ilyen fiatalon ilyen könnyen megy, akkor van esély rá, hogy megtalálja a saját hangját, és ebből éljen. Szurkolok, és várom a folytatást! :)

2011.07.03. 11:05 Cilu Király ez a story!!! MESTER Taníts!!!! Egyre inkább úgy érzem be kell kopogtass egy kiadónál! :) :)  Már várom a folytatást!!!! Köszönet!

2011.07.03. 07:35 Lexi Hűha! Mi lesz itt?! Itt abbahagyni?!!!Gonóóósz...XD Szuper lett! Alig várom a kövit, bár eléggé nyomasztó a gondolat, hogy mindjárt vége...:( Pussz

2011.07.03. 00:54 Lizii. Huh. Ennek a fejezetnek a vége jobb lett, mint a VD eddigi évadainak vége. Már nagyon várom a tizes fejezetet és nem akarok arra gondolni, hogy valaha vége lesz a történetednek. Ha majd átgondolod a dolgot és a VD harmadik évada ad egy kis löketet én megsúgom neked, hogy szívesen olvasnék egy 2.évadot is a fanficedből. :D Jah, és TEAM DELENA. (L)

2011.07.02. 22:30 Amy Darkness/Bleak Hát én most teljesen lesokkolódtam... Bár számítottam rá, hogy ez lesz a vége ( mármint, hogy Stefan előkerül ), de hogy Elijah is...???? OMFG!! Imádom!!! <3 Delena <3

2011.07.02. 22:07 Zyta Wáááá!Ez a rész valami fantasztikus volt!De így abbahagyni XD Kivámcsi vagyok mit keres ott Elijah és Stefan reakciójára.Már várom a következőt :D

2011.07.02. 21:41 Sacy OMG!! ez a rész is fantasztikus volt,mint a többi... a vége,nagyon jól volt megírva(szeretnem hogy mindegyik részben van valami fordulat,érzelmek sokasága,és persze Delena) nagyon ügyi vagy!! alig várom,hogy Stefan hogy reagál  majd,és tényleg Elijah-t ki "keltette fel"? Puszi

2011.07.02. 21:41 Dorci Nagyon tetszik a történeted :) egyszerűen fantasztikus.. :D Mindig azt várom,h vajon mikor jön a következő rész :)...tehetséges vagy nagyon..   És remélem hogy a történetedben Elena és Damon együtt maradnak,hiszen olyan unatlmas h a legtöbb filmben vagy könyvben,mindig azt választják a nők akit először megszerettek.. (jólenne ha  a vámpírnaplókban összejönne Damon és Elena...akk nem hasonlítana a többi sorozatra... ) ennyit akartam :) sok sikert matanee ;)

2011.07.02. 21:16 Delena 4ever Óóóó.Ez nagyon jó volt. Egyszerűen szuper.Főleg,mert én is azt hittem,hogy Elena megbánja. De nem xD És Elijaht ki élesztette fel??? Huh. Ő is ott van,Stefan is ott van....Nagyon kívácsi vagyok mi sül ki ebből! Imádom a történeted!!!!

2011.07.02. 21:08 Sleepy Nincsenek szavak... egyszerűen nincsenek szavak!! SZUPEEEEEEEEEER!!!!!!!!!!!!

2011.07.02. 21:07 Flo Hát ez tényleg szuperre sikeredett... Azt hittem, hoyg a szokásos szöveg lesz, hogy megbánták stb. De nem, először kimerték(te általad)mondani, hogy nem. Nagyon kiváncsi vagyok mi lesz: Stefan rátámad Damonra és végül kivel lesz Elne, mert ha megint Stefan akkor én nagyon mérges leszek... De gratulálok

2011.07.02. 21:02 Lotti Hűűhaaaa! Elállt a lélegzetem! Nagyon tetszik, és már alig várom a következő fejezetet, hogy mi sül ki Stefan felbukkanása miatt. Kérlek siess a következő résszel, mert nem bírok magammal! xDD

1 | 2