- Megzavartunk valamit?
Elijah halk hangja csak még nyomottabbá tette a légkört. Talán percek telhettek el tehetetlen némaságban, döbbenetben, sokkban. Elena egyszerre érezte magát szégyenben, fájdalomban, kiábrándultságban, és félelemben. Félelemben, hogy mi történik körülötte - hogy mi történik vele. Képtelen volt a szobában tartózkodók bármelyikére nézni. Képtelen lett volna látni Stefan szemében a csalódást, Damon szemében az aggodalmat, Elijah szemében pedig a megvetést. Legszívesebben belesüllyedt volna az ágyba, és soha nem jött volna elő újra.
- Megtennétek, hogy kimentek, amíg én felöltözöm? - kérdezte végül, fojtott hangon a lány, Stefan pedig rögtön kihátrált a szobából, Elijah-val egyetemben. Az ajtó halkan csukódott mögöttük, Damon pedig háttal maradt Elenának, amíg az kimászott az ágyból, és reszketve magára kapkodta a ruháit. Ez egy megmagyarázhatatlan helyzet volt. És ahhoz képest, hogy alig pár perce még mivel akarta szembesíteni Stefant, Elena már messze nem volt ilyen biztos a dolgában. Nem hitte, hogy ilyen nehéz lesz. És lehet, hogy ezzel nem tudott megbirkózni, akármennyire is szeretett volna.
- Megfordulhatsz - motyogta alig hallhatóan a lány, míg a haját gumizta fel egy lófarokba, de most ő fordult el a férfitól. A következő percek némán teltek, és Elena csak akkor nyitotta ki az ajtót, amikor már Damon is rendesen fel volt öltözve. - Bejöhettek - közölte komor hangon Elena, mire Elijah halványan mosolyogva ellépett mellette. Stefan már nem bírt mosolyogni: csak egy rövid másodpercre megállt a lány mellett, mindent eláruló tekintettel lenézett rá, végül ő is besétált a szobába, és az ablakpárkánynak dőlve figyelte hol a bátyját, hol Elenát.
- Mit kerestek itt? - nyerte vissza a hangját Damon, Elijah pedig, szokásához híven először körbejárta a szobát, mindent alaposan megvizsgálva, majd Damon felé fordulva sóhajtott.
- A bátyám megvezetett.
- Várható volt - motyogta az idősebb Salvatore, de senki nem reagált semmit. Mind tudták, hogy Elijah mit tett, és inkább nem kommentálták. Már úgysem volt jelentősége.
- Csak Stefan tudta, hogy hová vitt. A családi sírboltba - folytatta Elijah társalgási hangnemben, Elenának pedig megemelkedett a szemöldöke.
- Úgy érted...
- Igen - bólintott az Első, a lány szavába vágva. - Ott vannak a testvéreim és a szüleim eltemetve.
- Csak Elijah sírjához fértem hozzá - szólalt meg először az ottléte alatt Stefan, Elenát pedig kirázta a hideg a hangjára. Már szinte kezdte elfelejteni, olyan rég hallotta utoljára. Nem volt fogható Damon búgó, mély hangjához, ami pár órája még a fülébe suttogott, de csak észrevétlenül megrázta a fejét, hogy kiűzze a gondolataiból ezeket a nevetséges dolgokat.
- Klausnak Elenára van szüksége ahhoz, hogy beteljesítse a próféciát - magyarázta Elijah, Damon pedig kérdőn nézett rá.
- Mi köze van ehhez Elenának? Azt hittem, az Erő összehívja a vámpírokat...
- Ha meghalt a hasonmás, igen - vágott közbe Elijah. - A létezése blokkolja a prófécia létrejöttét. Klausnak teljes szabadságra van szüksége ahhoz, hogy egy ilyen erős varázsigét a boszorkánya szét tudjon terjeszteni a világ minden szegletére.
- Mi ennek az értelme? - kérdezte Elena hitetlenül, Elijah pedig elmosolyodott.
- Ha a hibrid faj szétterjed a világban, onnantól nincs megállás. Szaporodni kezdenek, és a végén benépesítik a földet. Klaus pedig mosolyogva ül majd, és végignézi - vont vállat, Damont pedig kirázta a hideg.
- Ez úgy hangzik, mint valami rossz sci-fi film előzetese - motyogta kedvtelenül, Elijah pedig szórakozottan nézett rá, de nem reagált. - És mi van az Erővel? Rajtam már kijött a tünete.
- Az mindössze Julie műve volt - válaszolta Stefan, Damon pedig értetlenül nézett rá.
- Julie?
- Klausnak dolgozott - sóhajtott Stefan szinte már szomorúan, Damon arcán pedig elégedetlenség suhant át, és úgy tűnt, mindjárt káromkoik valami cifrát. Egyszer bízik meg valakiben, és attól is ezt kapja... Már értette, hogy miért döntött annak idején az antiszocializálódás mellett. Most is vonzó választásnak tűnt.
- Tudhattam volna...
- Most nem ez a lényeg - szólt rá Damonre komoran Elena, a férfi pedig meglepve pislogott a másikra. Ilyen hangvitelben utoljára talán hónapokkal ezelőtt szólt a vámpírhoz, miután Jeremy-t kis híján megölte. Nem tudta, hogy most mi változtathatta meg ilyen hirtelen a hozzáállását a lánynak, de inkább nem is akarta tudni. - Hogy öljük meg Klaust? - kérdezte halkan Elena, miközben Elijah-hoz fordult, ő pedig halvány mosollyal nézett Stefanra. A fiú arcán határozottság játszott, és csak ellökte magát az ablaktól, úgy indult az ajtó felé.
- Feláldozunk egy boszorkányt - válaszolta egyszerűen, Elena pedig gyanakvó arccal nézett utána.
- És ki halna meg önszántából?
Stefan szinte már szórakozott arckifejezéssel lépett az ajtóhoz, és ahogy kitárta, elégedetten dőlt az ajtófélfának.
- Kérlek, fáradj bentebb.
Eleinte síri csönd honolt az ajtó előtti folyosón, majd cipőkopogás hallatszott, és ahogy egy női alak sejlett fel nem túl messze, Damon és Elena arca egyaránt megnyúlt a döbbenettől.
- Agnes? - kérdezték kórusban, mire a lány mosolyogva besétált az ajtón, Stefan pedig becsukta mögötte.
- Klaus megölte, amikor a nyomotokat vesztette, de igazából minden ki volt tervelve - magyarázta Stefan, de Elena hamarabb felocsúdott a sokkból, mint Damon.
- Hogy érted, hogy minden ki volt tervelve?
- Klaus azt hitte, igézéssel tartja a karmaiban, de igazából szövetkeztünk - folytatta a fiú a magyarázatot, és lassan sétált Agnes mellé, de végig Elenán tartotta a tekintetét. - Tudtam, hogy mit akar Klaus. Nem hagyhattam, hogy megöljön.
Elena egyre kevésbé tudta tartani a fonalat, és zavartan pislogva bámult végig a többieken, hátha ők jobban értik. Az egész túl komplikált volt, és már azt is nehéz volt elképzelni, hogy Stefan ilyen furmányos terveket agyalt ki. A bűntudatról pedig nem is beszélve, hogy amíg ő mondhatni Damon karjaiba omlott, Stefan a megmentésén munkálkodott. Olyan volt, mintha a világ most fordult volna csak ki igazán a sarkaiból.
- Szóval, összegezve... Agnes fel fogja magát áldozni, hogy megöljük Klaust, te pedig egész végig kijátszottad Klaust?
- Valahogy így, igen - bólintott a fiú, és ahogy találkozott a tekintetük Elenával, halványan elmosolyodott, Elena pedig várta a tüzijátékot a mellkasában és a pillangókat a gyomrában, de nem jött semmi. Az ég világon semmi. És az mindennél jobban zavarta.
- Beszéltünk Bonnie-val is - szólalt meg hirtelen Elijah, Elena szemei pedig elkerekedtek. - Azt mondta hajlandó segíteni. Holnap érkezik.
- De ugye ő nem... - kezdte Elena, de Agnes megrázta a fejét.
- Ha ketten elég erősek vagyunk, egyikünknek sem kell meghalnia - mosolyodott el biztatóan. Az eddigi gyanús csillogás a szeméből teljesen kifakult, és Elena rájött, hogy talán félreértelmezett mindent vele kapcsolatban. Most kedvesnek és segítőkésznek tűnt, és habár ez volt a lényeges, még mindig érdemes volt megtartani az egy méter távolságot. Azt, ahogy Damont kijátszotta, nem lehetett megbocsátani. És bár Elena nem értette, hogy ez miért olyan nagy szám, és miért is érdekli igazán, nem tudta elcsitítani a dolgot magában.
- Hát... - sóhajtott Elena, és a hajába túrva nézett fel Stefanra. - Akkor ezek szerint készek vagyunk megölni Klaust?
- Úgy néz ki - bólintott Stefan, Elena pedig először hosszú percek óta elmosolyodott, és próbálta legyűrni a zavaró gombócot a mellkasában. Érezte, tudta, hogy Damon őt nézi, de nem nézhetett vissza rá. Nem lett volna helyes. És most először, napok óta, a helyes dolgot kellett cselekednie. Végre valahára.
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte halkan Elena Stefantól, mire a fiú bólintott, és elindult kifelé az ajtón, Elena pedig követte. Fura érzés uralkodott el rajta, ahogy kettesben maradtak: mintha izgult volna. Próbált elvonatkoztatni ezektől a nem ide illő érzésektől, és csak a helyzetre koncentrálni. Helyrehozni mindent, őszintének lenni, és jót cselekedni, még ha a szíve vissza is húzta a szobába, minél messzebb ettől a szituációtól. A józan esze ide kötötte, de tudta azt is, hogy talán most készül elkövetni élete legnagyobb ballépését. Azonban az is egyértelmű volt, hogy a helyzetért bocsánatot kellett kérnie, amibe a fiú csöppent egyik percről a másikra. Eddig még azt hihette, hogy semmi nem változott a kapcsolatukban, amikor pedig megérkezik, már a bátyja ágyában látja viszont. Nem lehetett a legfelemelőbb érzés a világon.
- Stefan, én... Tudom, hogy most mit gondolsz rólam...
- Nem gondolok semmi rosszat - szakította félbe a fiú, mire Elena kérdőn nézett fel rá, de nem látott mást, csak őszinteséget és mosolyt az arcán. - Teljesen megértem, hogy mit miért tettél, és úgy hiszem, ennyi Damonnek is kijárt - szólt Stefan halkan, a lány pedig értetlenül pislogott a másikra.
- Mi az, hogy ennyi neki is kijár?
- Hát... Szeret téged. Sokat tett érted, úgyhogy megérdemelt ennyit.
- Stefan, te magadnál vagy? - kérdezte hitetlenül Elena, és úgy érezte, mintha csak erre várt volna. Hogy találjon valami negatívumot, amibe beleköthet, hogy ne kelljen rögtön visszarohannia Stefanhoz. És most, hogy ez itt volt, hülye lett volna veszni hagyni a lehetőséget. - Ő a bátyád.
- Igen - válaszolta zsebre dugott kézzel Stefan, és úgy nézett a másikra, mintha fogalma sem lenne róla, min kellett így kiborulni. - És?
- Nem beszélhetsz így róla - rázta meg a fejét döbbenten Elena. - Ő nem egy második esély. Nem egy pótlék, akit felhasználok egy éjszakára, aztán kirakom. - A pótlék szó úgy hagyta el a lány ajkait, mintha valami undorító dologról beszélne, de úgy tűnt, Stefant inkább szórakoztatja a dolog.
- Miért, mi ő, ha nem egy második esély? Tudtommal az én barátnőm voltál, most pedig vele talállak egy ágyban. Nem őt szereted, hanem engem, ezt mindketten tudjuk - lépett közelebb Stefan, Elena pedig már köpni-nyelni nem tudott a döbbenettől. -Tudom, hogy kétségbe voltál esve. Olyankor... elkövetünk hibákat. De ez nem ok rá, hogy kiboruljak, nem igaz? - mosolyodott el lassan a fiú, és kinyújtva a kezét, végigsimította a lány arcát. - Mert nem érzel iránta semmit.
- Ne vegyél rá mérget - bökte ki fojtott hangon Elena némi hatásszünet után, Stefan arcára pedig ráfagyott a mosoly. A lány nem várta meg a másik reakcióját: csak ellökte Stefan kezét az arcáról, és mikor beviharzott volna a szobába, a fiú hirtelen elkapta a karját, és visszarántotta. - Mit művelsz? - kérdezte hitetlenül Elena, Stefan pedig az ajtónak támaszkodott, hogy a másik semmiképp ne tudja kinyitni. A lány érezte a bensőjében szétáradó gyanakvás és némi félelem keverékét, és a Stefan arcára kiülő számító mosoly nem sugallt túl sok jót.
- Nem azért kockáztattam mindent, hogy ha visszajövök, elhagyj - szólt kimérten, Elena pedig érezte, hogy nem kéne a másik szemébe néznie. De már késő volt. A valóság egyre inkább távolodott, az agya mintha elködösült volna, és nem létezett más abban a pillanatban, csak Stefan. - Szóval velem maradsz, igaz? Csak velem... Mindörökké.
- Csak veled - ismételte robotszerűen Elena, de a bensője üvöltött az ellenkezéstől. Mindhiába. Már csak Stefan létezett, és ő is fog. Mindörökké.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 20 hozzászólás

1 | 2

2011.07.04. 14:52 Ági Annyira jó volt!!!! Nekem eddig ez tetszett a legjobban! Gyorsan, gyorsan a következőt!!!!!!! Amúgy, szept 15-től tudnám nézni a storyt a Te történetvezetésed alapján......lehet, hogy jobban is járnánk Veled matanee - egy Delena fannal -  mint Julieval.

2011.07.04. 13:32 brigitta244 Stefan a végén most mi a fenét csinált? Egy kicsit szemét volt. Ez is nagyon jó fejezet volt. Várom a következőt.

2011.07.04. 12:08 nicolee OMG! Stefan nem lehet ilyen... Nem mondom ki mi, mert kultúráltan szeretném megfogalmazi a véleményemet... Nagyon tetszett! Az eleje kicsit kínos volt Elenáék számára. Teljesen a szemem előtt játszódott le az összes jelenet. Nagyon jól leírtad. Stefan pedig... Uh. Most még jobban utálom, mint eddig. Nagyon jó vagy. :) Puszi. u.i.: izgatottan várom a következőt! :)

2011.07.04. 02:10 Echo Hmmm:D Izgi adtál bele egy csavart:D Nagyon kiváncsi vagyok mit hozol ki belőle még:P Tippem egy dupla csavar:D Hajrá:)

2011.07.03. 23:36 Jucko Hát szóhoz sem jutok, ez feji nagyon állat volt!!! A végén az a fordulat fantasztikus!!! Ezek után még jobban kíváncsi vagyok a folytatásra!!! Csak így tovább, nagyon-nagyon tetszett!!!! :D

2011.07.03. 23:32 lily (lilie) oh my f*cking goood! :OOO hát a tegnapi kis msn-es sneak peek-ed után nem számítottam ilyen fordulatos fejezetre xD de mint mindig, most is megleptél :P mindig is tudtam, hogy ez a Stefan legbelül ilyen köcsög :D utálom -.- :D de tudom, hogy a végére úgyis Delena lesz, mert bíízom benned ;D :PP majd Damon is megigézi Elenát, hogy mindörökre vele legyen, rögtön utána a nyakába köt egy verbénás nyakláncot és tádáááám, problem solved xD

2011.07.03. 21:25 agica0690 Szia. Először is szeretném azzal kezdeni, hogy nagyon tetszik amiket írsz. Most kezdtem el a történetedet és megállás nélkül végigolvastam. Volt ahol boldog voltam, voltam ahol dühös, megdöbbentem, sírtam... Nagyon jó összetett érzelmeket írsz és ahogy át tudod adni.. a hideg is kiráz:) Megdöbbentő volt ennek a résznek a vége :) Nah jó nem jártatom tovább a számat, nagyon tetszik, csak így tovább ;)  és természetesen Delena 4ever:)

2011.07.03. 21:13 lilly Édes Isten!!! :| Mi volt ez??? Hogy lehet Stefan ennyire...ennyire....uh, nem is találok rá szavakat... :@ Abban az esetben elnézem ezt a kis kitérőt - amit tudom, hogy azért tettél bele, hogy érdekesebb legyen a sztori - ha a vége Delenás Happy End lesz!! ;D *-* Jöjjön hamar a folytatás! ^-^

2011.07.03. 20:44 Szilu Ne már, nem akarom, utálom Stefánt!  Pedig régen még az 1. évadban szerettem. Delenát akarok ! Ennek biztos így kellett lennie, de bennem vmiért egy kis gyanakvást keltett most Stef. Én szerettem a csendes nyugodt énjét, eddig mindig Damon volt a rossz fiú. Amúgy nagyon fantasztikus, nagyon örülök,nagyon tetszik az írásod. Delena Forever.

2011.07.03. 20:32 Marie Hogy mi???? Na neeeeeeemmmmmmm, Stefant most legszívesebben megkaróznám vagy valami!!!!!!!Remélem Damon rá jön h megígézte Elenát . Izgatottan várom a folytatást !!!!!!!!

2011.07.03. 20:32 Lotti Gonosz, gonosz Stefan! A végén csak összejön Elena és Damon, nagyon remélem Szép fordulat volt! Nagyon tetszett és már alig várom a folytatást! Csak gratulálni tudok!

2011.07.03. 20:12 Kinga erre nincsenek szavak:D matanee nagyon jó lett!:D de ugye stefan pofára esik?:DDD mondd azt, hogy a végére Delena lesz:DDD

2011.07.03. 20:11 eewa Ez valami állat! Eddig ez volt a kedvenc fejezetem. Gyorsan hozd a folytatást, mert függő lettem!

2011.07.03. 19:53 P Ez valami Ferge- most figyelj - teges! Fergeteges! (Oké, lehet kicsit sok Így jártam anyátokkal-t néztem XD) De ez akkor is az! Akárcsak te, Matanee! Pííísz :D

2011.07.03. 19:27 Lexi Óóóó! Én annyira éreztem, hogy nem lesz semmisem olyan egyszerű...Damon totál ki lesz akadva!Eztén most elkönyvelem magamban...És basszus ez még nem is a finálé!!Milyet fog szólni majd a végjáték?! Jesszus! Zseniális vagy!!! :D Nagyon várom a kövit! Pussz

1 | 2