A napfény aranysárgával festette be Mystic Falls-t, és ahogy Elena a verandán állva figyelte a naplementét, nagyot sóhajtott. Minden békésnek tűnt, mintha mi sem történt volna; mintha nem kellett volna újra megküzdeni semmivel és senkivel, mintha nem a poklok poklát járták volna meg. Könnyebb lett volna elfelejteni az egészet, úgy tenni, mintha meg sem történt volna, de annál nagyobb dolgok történtek, mintsem, hogy ilyen egyszerűen fátylat lehetett volna borítani rá. Elena élete pár nap alatt teljesen felfordult, és úgy tűnt, az érzései elé tükröt tettek. Most mindennek az ellenkezőjét látta jónak: Damonre gondolni most nem bűnös érzelmekkel töltötte el, hanem biztonsággal és óvatos boldogsággal, el nem hamarkodott, mély kötődéssel. Ha viszont Stefanra gondolt... Még mindig félelmet érzett, ellenszenvet és értetlenséget. A fiú kishíján mindent tönkretett, és ez még annak tudatában is fájdalmas volt, hogy nem önszántából cselekedett.
A lány mélyet szippantott a nyár illatú, langyos szellőből, ami hátrafújta a haját a válla mögé, majd egy pillanatra lehunyta a szemét, és újra kinyitotta. Még mindig összerezzent kissé, ha hangokat hallott a háta mögül, amikre hirtelen nem talált magyarázatot, de hátrasandítva látta, hogy Jeremy közeledik felé, kezében egy bögrével, arcán egy biztató, halvány mosollyal.
- Hogy vagy? - kérdezte halkan, mikor a lány mellé ért, és átadta annak a bögrét, aki csak hálásan elmosolyodott. Jenna szívfájdalomra való teája mindig segített, és ezt már mindketten megtapasztalták. A nagynénjük zseni volt.
- Őszintén? - sóhajtott nagyot Elena, mire Jeremy vonakodva emelte meg az egyik szemöldökét, amitől a lány arcán kiszélesedett a mosoly. - Jobban, köszönöm.
- Ez most őszinte volt? - kérdezte a fiú, Elena pedig felnevetett, és a bögrébe bámult. Az volt a legnagyobb igazság, hogy maga sem tudta eldönteni. Néha így, néha úgy. Néha remekül érezte magát, de aztán belegondolt bizonyos dolgokba, hogy semmi nem lehet már a régi, és olyankor sírhatnékja támadt. Most valahol a kettő között volt. - Bonnie elmondott mindent rólad és Damonről - szólalt meg némi hallgatás után újra Jeremy, Elena arcába pedig akaratlanul is vér szökött a másik szavaira. Még nem szokott hozzá, hogy Damon volt az esélyes, és hogy mások is ennyire tudják. Bár, ha Bonnie nem mondja el Jeremy-nek, valószínűleg Elenától nem tudta volna meg.
- Zavar? - nézett fel a fiúra Elena, mire az csak elnevette magát, és vállat vont.
- Bár meg akart ölni és sokban okolható bizonyos szörnyű dolgokért, de... Ha szeret téged, akkor nincs kifogásom - vigyorgott, Elena pedig halványan elmosolyodott, és lassan bólintott. Szeret. Ezt még a vak is láthatta. - Viszont... - folytatta Jeremy, mire a lány kérdőn nézett fel rá. - Stefannal még nem simítottátok el a dolgot, ugye?
- Nem volt sok lehetőségem rá - motyogta a lány, és a cipője orrát nézegette. - Nem láttam azóta, hogy... - Elena itt elakadt, és ahogy újraélte azt a pillanatot, amikor utoljára találkozott Stefannal, vagyis amikor Damont megölte, kirázta a hideg. Gyorsan próbálta kisöpörni a gondolatokat az agyából, így elterelésképp belekortyolt a teájába, és nagyot sóhajtott. - Szóval, még nem tudtuk elsimítani. És igazából nem tudom lenne-e bátorságom elé állni.
- Értem - bólintott a fiú, majd egy kis hatásszünet után sóhajtott, és a farzsebébe nyúlva elővett valamit. Elena gyanakvó tekintettel figyelte az öccse mozdulatait, végül ahogy az elővett egy fehér borítékot, meglepve nézett fel a fiúra.
- Mi ez?
- Azon az estén találtam az ágyadon, amikor Damonék hazahoztak. Már aludtál, úgyhogy elvettem, de szerintem érdemes lenne elolvasnod. - Jeremy tétován nyújtotta át a borítékot, mire Elena letette a bögrét, majd lassan átvette a levelet, aminek az elején a "Stefantól" szó volt olvasható. A lány gyomra beleremegett az ismerős kézírás olvasásába, és ahogy óvatosan kibontotta a borítékot, egy levél lapult benne.
Elenának és Jeremynek elég volt egy pillantást váltaniuk ahhoz, hogy a fiú értsen a ki nem mondott szóból, és lassan besétált a házba, Elena pedig egyedül maradt a levéllel és a gondolataival. Egy ideig tűnődött, hogy vajon elolvassa-e, vagy egyszerűen tépje szét, de végül az előbbinél döntött, és kihúzta a papírt a borítékból, majd olvasni kezdett.

"Kedves Elena,
Fogalmam sincs, hogy mit írhatnék neked. Annyi mindenért kellene bocsánatot kérnem, hogy valószínűleg regény kerekedne belőle, de nem akarom rabolni az időd. Azt szeretném, hogy kipihenj minden fájdalmat és szomorúságot, amit Klaus-szal okoztunk neked, hogy azokkal az emberekkel lehess, akik veled voltak, mikor én nem lehettem.
Sosem akartam, hogy ez legyen. Amikor Klaus elvitt magával Mystic Falls-ból, azt hittem, helyesen cselekszem. Megmenthetem a bátyám, örömet és megnyugvást okozhatok neked, és még ha én nem is lehetek ott, hogy védelmezzelek, ott lesz neked Damon. Féltem tőle, hogy mi lesz, ha kettesben maradtok, de bíztam benne, hogy a szerelmünk elég erős. Mégis, nem te voltál, aki elárulta a kettőnk közti erős érzelmeket, hanem én. Lett volna alkalmam megmenekülni Klaustól, de a vér iránti szenvedélyem túl erős volt, és nem tudtam szabadulni a rabságától. Klaus a tökéletes módját találta meg, hogy magához láncoljon.
Nincs mentségem azokra a dolgokra, amiket tettem. Bevallom, némely dolgokat önszántamból tettem, némely dolgokat kevésbé, de Damon megölését majd elrablását egy porcikám sem kívánta. Tudtam, hogy a tetteim és azoknak következményei megbocsáthatatlanok, és amikor láttalak térdepelni, zokogva, a bátyám holtteste mellett, ráébredtem, hogy ez már rég nem rólam szól. Egy igézés sem lehet olyan erős, hogy valakinek az igaz érzelmeit teljesen elnyomja, és te már túl rég voltál valahol mélyen szerelmes Damonbe ahhoz, hogy ezt megmásítsam.
Ott követtem el a hibát, amikor Mystic Fallsban maradtam még egy évvel ezelőtt: most lehet, hogy békés életed lenne. Ezúttal nem mulasztom el a lehetőségem, és végleg eltűnök az életedből. Tudom, hogy nincs jogom szívességet kérni tőled, de ha mégis megteszel valamit, akkor ez legyen az: ne arra emlékezz, aki az elmúlt hetekben voltam. Ne a gyilkosra, a vérszomjas vadállatra, hanem aki az életét adta volna érted, és még most is adná.
Stefan"

Elena észre sem vette, hogy körülbelül a harmadik sor után elkezdtek ömleni a könnyek a szeméből, és sosem érezte még ennyire elesettnek magát. Mind áldozatok voltak, ő is és Stefan is, de hiába próbálták volna tagadni, ez már tényleg nem olyan volt, mint régen. És nem csak azért, mert Damon közéjük állt, hanem mert megváltoztak a körülmények, és Elenának többé nem arra volt szüksége, amit Stefan adott neki hosszú időn át. Ezzel pedig mindketten tisztában voltak.
- Elena.
Az ismerős hangtól Elena gerincén végigfutott a meleg bizsergés, és gyorsan megtörölte az arcát, mielőtt megfordult volna, és szembenézett volna Damonnel. A férfi tekintetében aggodalom ült, ahogy végigpásztázta a remegő lányt, majd amint megpillantotta a másik kezében a levelet, egy kis zavar is ült a pillantásába. Elena gyorsan a háta mögé rejtette a levelet, de rájött, hogy talán ez nem a legjobb mozdulat volt. Nem akarta rejtegetni Damon elől, de ez már így is elég nyilvánvaló volt.
- Felmegyünk? - kérdezte szipogva Elena, mire a vámpír lassan bólintott, és elindult az emeletre. Elena a nappaliban gondosan beletömködte a levelet az egyik kabátja zsebébe, és úgy követte Damont, aki odafenn már ide-oda járkált a szobájában, várva a lányra. Elena halkan becsukta maga mögött az ajtót, majd a mellkasa előtt keresztbe font karral lépett Damon felé, aki látványosan kerülte a másik pillantását.
- Stefan írta, igaz? - kérdezte végül, és Elena hiába próbált kitartóan valamilyen érzelmet kivenni a vámpír hangjából, aligha sikerült. Ahhoz a másik túlságosan ügyelt arra, hogy megfejthetetlen legyen.
- Nem kell törődnöd vele - válaszolta gyenge mosollyal Elena, mire Damon kérdőn nézett rá, majd ez a pillantása egyre inkább hitetlenbe fordult át.
- De igen, kell. Stefan mondhatni megkeserítette az életed, és mégis elérte, hogy könnyeket hullajts érte. Azt hiszem ezzel igenis törődnöm kell - felelte Damon, Elena arcáról pedig eltűnt a mosoly, és a padlót kezdte pásztázni. Ő is tudta, hogy a férfinak igaza van, de inkább szó nélkül figyelte, ahogy a másik közelebb ment hozzá. - Amíg nem vagy biztos az érzelmeidben...
- Biztos vagyok bennük, Damon! - vágott közbe a lány, enyhén hisztérikus hangnemben, és érezte, hogy a falak, amik eddig körülötte húzódtak, most meginognak. - Mondom, hogy ne törődj ezzel.
- Hazudsz - közölte egyszerűen a vámpír, mire Elena szemei elkerekedtek. - Fogalmad sincs, hogy mit érzel. És habár Stefan már nincs többé, még mindig nem tudod, mi az amit iránta, és mi az, amit irántam érzel.
A lány szeretett volna vitatkozni ezzel az állítással, de most jött rá igazán, hogy Damon mennyire ismeri. Olyan volt előtte, akár egy nyitott könyv, és ez jelen helyzetben jobban irritálta, mint bármi más. Még saját magát sem tudta teljesen megfejteni; nem akarta, hogy pont Damon lásson bele a gondolataiba a legjobban.
- És most mit akarsz csinálni? - kérdezte Elena hitetlenül, és igyekezett olyan fejet vágni, mintha nem csak Damon lenne képes olvasni az emberek gondolataiban, főleg az övéében. A lány is épp úgy bele akart látni a másik fejébe, de ez sokkal komplikáltabbnak tűnt, mint fordítva.
- Azért jöttem, hogy elmondjam, pár hónapra elmegyek - válaszolta halkan Damon, mire Elenának még a szája is tátva maradt. Ez a pár szó olyan volt számára, mintha egy vödör hideg vízzel öntötték volna nyakon, kést döftek volna a gyomrába, és még jól meg is forgatták volna.
- Most éltük túl egy hibrid elpusztítását, Elijah azon van, hogy felélessze az Elsőket, te pedig el akarsz menni? - A mondat inkább hangzott kijelentésnek, mint kérdésnek, de a lényege ugyanaz volt, és ezt Damon is érezte.
- Tudnom kell, hogy amit érzel irántam, az valódi. Ha valódi, akkor két-három hónap múlva is valódi lesz.
- Ez miért jó neked? - kérdezte újfent a sírással küszködve a lány, de látta a másik szemében a választ, és valahol a szíve mélyén ő is tudta, csak könnyebb volt áldozatot játszani.
- Sokáig nem hittem, hogy képes leszel gyűlöletnél vagy a híres nevezetes "barátságnál" több érzelmet táplálni irántam, most pedig nem akarom készpénznek venni, ami van - felelte komolyan Damon, és tett egy lépést közelebb Elena felé, majd lassan kinyújtotta a karját, és óvatosan végigsimította a lány arcát, aki halkan felsóhajtott az érintésre, és egy fél pillanatra lehunyta a szemét. - Vissza fogok jönni.
Elena gyomra úgy remegett a másik egyetlen érintésétől, hogy úgy érezte, az agyából lassan minden kitörlődik, és csak Damon marad. Ahogy pár másodperc múlva újra kinyitotta a szemét, Damon tekintete épp a lány ajkaira szegeződött, és ahogy a közelségüktől felforrt köztük a levegő, Elena egyetlen dolgot tudott csak kinyögni.
- Ajánlom is - szólalt meg alig hallhatóan, mire Damon szinte végszóra rántotta magához Elenát, és tapasztotta az ajkait a lányéra. Elena karjai rögtön a másik nyaka köré fonódtak, a nyelvük pedig pár pillanat múlva már vad táncot járt, minél szorosabban ölelték egymást. Az egész egy végtelen pillanatnak tűnt, mintha az idő lelassult volna, és Elena nem bírta megállni, hogy ne nyögjön bele a csókba, mikor Damon egyik keze becsúszott a pólója alá. A teste szinte automatikusan reagált a férfi érintésére, és olyan forró lett a bőre, mintha 40 fokos láz gyötörte volna, a szoba hőmérséklete pedig Elena testével együtt hevült egyre jobban. Damon másik keze szenvedélyesen túrt Elena hajába, és mindketten egyszerre mozdultak az ágy irányába, amikor a vámpír magához tért, és levegőért kapva kivált a csókból. Elena valószínűleg elfelejtett volna levegőt venni, ha Damon nem húzza el a fejét, és olyan kábán, vágytól izzó tekintettel figyelte a vámpír arcát, hogy az már csak a látványtól is kielégültséget érzett végigáramlani a testén.
- Csak egy éjszakát, mielőtt elmész - súgta Damon ajkaiba Elena, és szinte már kétségbeesve kapaszkodott a férfiba. - Csak egyetlen egyet.
A vámpírt sem kellett sokáig nógatni: újabb lépést tett az ágy felé, majd még egyet, mígnem Elena vádlija az ágy szélének nem ütközött, és a következő pillanatban már a takaró alatt feküdtek. Ez nem olyan volt, mint az első alkalom. Ez nem a bizonyításról szólt, nem arról, hogy meggyőzzék egymást arról, amit éreznek. Jól tudták, mit érez a másik, még ha Damonnek volt is némi kételye. Ez a kétségbeesett maradni akarásról szólt, a kristálytiszta vágyról, a forróság csillapításáról, ami akkor árasztotta el őket, ha fél méternél közelebb kerültek egymáshoz. Elena túlságosan félt attól, hogy elveszítheti a férfit, túlságosan frissek voltak még benne az emlékek ahhoz, hogy ne cserélje le őket valamivel, amit újra és újra átélhet képzeletben a következő hónapokban.
Damonről és Elenáról már fél perc múlva le is került a felső, és a lány keze bejárta a vámpír hátának minden szegletét, hol csak simogatással, hol pedig nem bírta megállni, és az ujjait belevájta a férfi vállába. A mohó csókok sokaságából kiválva Damon puhán, aprólékosan végigcsókolta a lány nyakát, sikeresen ellenállva a forró vér csábításának, majd továbbhaladva Elena kulcscsontja felé, a lány hamar megszabadult a melltartójától is.
- Ne kínozz - súgta közvetlenül Damon fülébe Elena elhaló hangon, mire a férfi arcán kaján mosoly terült szét, ahogy végigcsókolta a lány melleit. Elena halk sóhajokkal díjazta Damon tevékenykedését, és még mielőtt az továbbhaladhatott volna a hasára, a lány gyorsan kikapcsolta az övét, így a férfi könnyen kibújt a nadrágjából is.
- Azt hittem soha nem érezhetem ezt újra - dünnyögte a vámpír, míg az ajkai végigsimították Elena bőrét, egyre lentebb a combjai felé, Elena pedig kábán mosolyogva lehunyta a szemét, és minél lentebb ért Damon, ő annál erősebben markolta a lepedőt az egyik kezével, és a férfi haját a másikkal.
- Hát még én - válaszolta elvigyorodva a lány, Damon pedig halkan elnevette magát, és levarázsolva Elenáról a nadrágot és az alsóneműt, óvatosan szétnyitotta a lány combjait, és a nyelvével kezdte kényeztetni Elenát. A lány legszívesebben felkiáltott volna az extázis szerű érzéstől, ami végigsöpört rajta, de nem tudott mást csinálni, csak vigyorogni, és gyengéden mozgatni hol a csípőjét, hol Damon fejét, befolyásolva ezzel a férfi minden mozdulatát. Nem mintha nagyon szükség lett volna rá; Damon már jobban ismerte az erogén pontjait, mint ő maga. - Te jó ég, Damon... - nyögött fel Elena a vártnál kicsit hangosabban, Damon pedig kérdő mosollyal, de számító csillogással a szemében emelte fel a fejét, és magasodott újra Elena felé, aki úgy kapkodta a levegőt, mintha maratont futott volna. Csillagok táncoltak a szeme előtt mindenhol, és mintha a valóság most kilométerekre lett volna. Damon puhán csókolgatta a vállát és a mellkasát, míg a kezével tovább simogatta az érzékeny területen, felkészítve a lányt arra, ami ezután következett. A férfi teste egyre inkább Elenáéhoz simult, és míg a lány szorosan átkarolta Damon vállait, a vámpír egy lassú, óvatos mozdulattal mélyen beléhatolt. Az egyesülés pillanata szinte kielégíthetetlen vágyat árasztott szét mindkettőjük testében, és Elenának már hang sem jött ki a torkán az érzésektől. Ez volt minden, amire most vágyott. Ez adta neki a biztonságot, az érzést, hogy tartozik valakihez, hogy nem lesz egyedül, még ha Damon nincs is vele. És ha majd vele lesz... Akkor kiteljesedik. De tiszteletben kellett tartania a férfi kívánságát, és várnia rá, ha már ő annyit várt rá.
Ennél nagyobb dinamikában aligha mozoghatott volna a testük, és ahogy a csípőjük minden mozdulattal összesimult, Elenán jóleső bizsergés futott végig a gyönyörhullámok utószeleként. Damon folyamatosan ingerelte a kezével is, egyre közelebb sodorva a lányt a csúcshoz, és Elena pár perc múltán már érezte is ennek az eredményét. A férfi egyre gyorsabban mozgott, egyre mélyebben, és most érezték, hogy egyiküknek sem kell tartóztatnia magát. Az orgazmus szinte óramű pontossággal ragadta el őket, és míg Damon a lány nyakába hajolva fojtotta el a kikívánkozó nyögéseket, Elena óvatosan harapdálta a vámpír vállát, ezzel visszatartva a gyönyör hangjait.
Hosszú percekig lovagolhattak az élvezet hullámain, amikor a férfi lassan eldőlt Elena mellett az ágyon, de nem húzódott túl messzire. A lány karjai reflex-szerűen fonódtak körbe a vámpír derekán, aki csak még közelebb húzta magához, és még mindig küszködve a légszomjjal, gyengéd csókot nyomott Elena homlokára.
- Nem akarom, hogy elmenj - suttogta a lány halkan, lehunyt szemmel, mire Damon apró köröket kezdett rajzolni Elena lapockájára, és halványan elmosolyodott.
- Nem hagylak itt örökre.
Elena mélyen hallgatott, de ennyi nem volt neki elég. Biztosra akart menni, hogy nem ez az utolsó alkalom, amikor látja a férfit, így csak lassan felemelte a fejét, és mélyen elmerült a türkizkék szempárban, amiben most csak végtelen szerelem csillogott, semmi más.
- Szeretlek - szólalt meg halkan, de minden összeszedett őszinteségével és bátorságával Elena, Damon tekintetében pedig felcsillant a boldogság apró szikrája is, és halványan elmosolyodott.
- Akkor szeress még sokáig.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 14 hozzászólás

1

2011.07.11. 19:12 L valóban + 18 :DD  de nagyon jó lett:):)

2011.07.11. 12:16 Csilla úristen ez is nagyon jó lett! kb megszólalni se tudok.. nagy tehetséged van hozzá!

2011.07.11. 10:06 bumba nagyon nagyon elképesztően jó rész volt! gratulálok!!!!

2011.07.10. 22:03 Viki Szia!!! Nem is tudok mit írni hiszen annyira jó lett ez a új fejezet....Mondjuk egy kicsit szomorú vagyok hogy már csak egy fejezet van ebből de úgyan akkor boldog is, mert Elena és Damon bevallották egymásnak az érzelmeit és hogy nem hagysz fel az írással hanem elkezdesz egy másik történetet....Imádom az összes fejezetet.....Puszika

2011.07.10. 21:49 Sacy Nagyon jó lett,gratulálok! Nem akarom elhinni,hogy 1 rész van még hátra...nagyon szeretem,hogy mindegyik részben van valami fordulat,valami megdöbbentő,amire ne is számítunk. De ettől olyan jó :)  Kiváncsi vagyok milyen meglepetésekkel szolgál nekünk a befejező epizód. Alig várom... (:

2011.07.10. 20:30 Kitti Egyszerűen elképesztően jó!!!! Nem akarom, hogy vége legyen!!!!

2011.07.10. 20:02 eewa Eszméletlenül jó lett! Még párszor elolvasom, azt hiszem :)

2011.07.10. 18:23 Zyta Wááá!Imádom az új részt! Végre beteljesült Delena! :P :D Damon elmegy? Erre nem számítottam,de várom a következőt :D

2011.07.10. 17:52 s.z Elismerésem kolléga... : )

2011.07.10. 17:37 Sleepy ááááá imádom!! Nagyon okos befejezése a résznek!!!!! Annyit dícsértem már az írásod h nem nagyon tudák már most mit írni csak annyit h IMÁDOM!! NAGYON NAGYON NAGYON!!!

2011.07.10. 17:36 Marie hát ez váratlanul ért,mármint h Damon pár hónapra elmegy .De nagyon jó ötlet nem olyan mint más könyv vagy sorozat vagy film h amint a főszereplő meg kapja álmai hölgyikéjét rögtön jön a nagy happy end a dínomdánom. Nagyon jó lett ez a fejezet is.Kíváncsian várom a a befejező részt ami miatt egy kicsit szomorkás lett a hangulatom tudva h csak egy fejezet lesz hátra ,a vége.

2011.07.10. 17:31 Zsófy ÁÁÁÁÁ, és ez az utolsó fejezet???? :OOO Irtózatosan jó, de kiváncsi lennk,mi történik ezután. :)

2011.07.10. 17:25 Jucko Hát ez a feji, valami elképesztő lett, imádtam minden sorát!!!! Hihetetlenül jól fogalmazol és adod át az érzéseket!!!! Egyszerúen nem tudom megunni és alig várom a közetkező fejit!!!!!! :D

2011.07.10. 17:13 Szilvi Úristen, ez nagyon jól sikerült!! Már nagyon várom a folytatást! Hitetelen jó amit összehoztál, csak így tovább! :D

1