A kocsiban néma csend uralkodott. Egy légy zümmögése is nagyobb zajt keltett volna, mint az anyósülésen ülő, telefont markolászó lány és a volánnál tasakos vért iszogató Damon légzése. A helyzet már-már kilátástalannak tűnt. Időtlen idők óta ülhettek az országút szélén, és csak olykor húzott el mellettük egy terepjáró vagy kamion. A kinti 40 fok sem segített rajtuk különösebben, az pedig, hogy térerő közel s távol kanyarban nem volt, pláne nem.
- Mit fogunk csinálni? - törte meg a nyomasztó némaságot Elena bátortalanul. Az előző esti cselekedete még mindig ijesztő volt némileg számára, ugyanis halvány fogalma sem volt arról, hogy mi üthetett belé. Damonnel tölteni az éjszakát, egy ágyban? Ez határozottan nem Elenára vallott. És mégis, nem érezte magát bűnösnek, csak szerette volna.
- Várunk, amíg jön valaki - felelte a vámpír egyszerűen, és újabbat kortyolt a vérből. Elena hátán felállt az összes szőr a szürcsögő hangtól. Túlságosan emlékeztette olyan dolgokra, amiket el akart felejteni, és önkéntelenül és a nyakához emelte a kezét. Ez már amolyan reflex-mozdulatnak számított.
Igazából a másik válasza kielégítő is lehetett volna, de Elenának túlságosan melege és elege is volt ahhoz, hogy ennyivel beérje. Frusztrált volt és fáradt, annak ellenére is, hogy napok óta most aludt talán a legmélyebben. Nem akart belegondolni, hogy ennek vajon mi lehet a kiváltó oka. Volt elég baja enélkül is.
- És mégis ki jönne? - A lány próbálta nem elveszteni a türelmét, és inkább sóhajtott egyet, hogy visszafogja az indulatait. Damon hajlamos volt lezseren viselkedni, és ezt az adott körülmények között nem igazán engedhették meg maguknak. Túl kevés volt az idő, és nagy a kockázat. Ezzel vajon a vámpír egyáltalán nem számolt? Jó lett volna megkérdezni tőle, de a feszültség szítása nem lett volna túl jó ötlet.
- Tedd hasznossá magad, és amíg iszom, állj ki az út szélére stoppolni - vont vállat a férfi, mire Elena arcán átfutott egy rándulás, a szemében pedig düh csillant.
- Tessék?
- Kapsz egy kis színt. - Damon ajkain halvány mosoly játszott, Elena pedig legszívesebben képen törölte volna, hogy eltűnjön a másik arcáról az önelégültség. Ezt Damon sem gondolhatta komolyan.
- Te ilyenkor mit érzel? - fonta keresztbe a karjait a mellkasa előtt a lány, de kezdett az a sanda gyanúja lenni, hogy Damon nagyon is komolyan gondolta, amit mondott. - És mégis hogy gondoltad? Kiállok az út szélére mint valami rossz... szajha? - Elena kétszer is meggondolta, hogy káromkodjon-e, de azért addig még nem fajult a helyzet. Dühösen fújtatva figyelte a szórakozva iszogató férfit maga mellett, majd dacos arckifejezéssel bólintott, és kinyitotta az ajtót.
- Nem kellett sokáig győzködni - dünnyögte Damon, és figyelte, ahogy a másik kipattan az autóból, és bevágva az ajtót, végigvágtat az út szélén, majd pár méterre megáll, és hátat fordít a vámpírnak.
Damon egy ideig vigyorogva figyelte, de a mosoly egyre inkább az arcára fagyott attól, amit látott. Elena ugyanis lassan elkezdte felhúzni a felsőjét, egyre fentebb és fentebb, Damonnak pedig kihagyott a szívverése egy pillanatra. A vére szinte pezsgett, mint vitamintabletta ha vízbe dobják, és az agya teljesen elzsibbadt. A másik tökéletes alakja beleolvadt a forróságtól homályosnak látszó messzeségbe, és ahogy a póló lekerült róla, a hosszú hajzuhatag vízesésként omlott a lány hátára. Damon hatalmasat nyelt, és ahogy Elena lassan oldalra fordította a fejét, úgy nézett hátra a férfira, az majdnem szörnyethalt az érzéstől ott a helyszínen. A gyomra szaltókat vetett, és a tudat, hogy ez a csoda nem lehet az övé, lassan de biztosan, és a legfájdalmasabb módszerrel emésztette fel.
Kellett hozzá pár perc, hogy a vámpír magához térjen, és a következő pillanatban már a lány mögött állt, oltalmazva őt tőle, hogy egy-egy kóbor autós meglássa. Nem tudta mit kéne mondania vagy tennie, ahogy azt sem, hogy Elena miért csinálta ezt. Csak álltak ott, és Elena szíve olyan hevesen vert, hogy Damon feje szinte belefájdult.
- És te ilyenkor mit érzel? - kérdezte végül halkan, kifejezéstelenül a férfi, mire Elena pislogott párat, és nyelt egy hatalmasat. Halvány fogalma sem volt, mi erre a megfelelő válasz. Ha azt mondja, hogy elképzelhetetlen vágyat a másik érintése iránt, az nem csak zavarba ejtően igaz lett volna, de nem megengedett és hűtlen is. Csak fel akarta hívni magára a vámpír figyelmét. Kihozni belőle valamit, hogy olyat tegyen, amiért okolhatja. Hogy ne kelljen az érzelmeivel törődni, vagy az előző éjszakával. Úgy tűnt, még erre sem képes igazán.
- Azt mondtad stoppoljak - nyerte vissza a hangját a lány, majd határozott arckifejezést felöltve megfordult, és minden erejével Damon szemébe nézett. Nem akart elveszni bennük, mert annak nem lett volna jó vége. - Így könnyebben elcsípünk valakit.
- Nem azt mondtam, hogy menj és játssz örömlányt az út szélén - vágta rá Damon sokkal több éllel a hangjában, ettől pedig átfutott a hideg Elenán. Nem ezt akarta elérni.
- Én... - bökte ki, és rájött, hogy talán jobb lenne, ha meg sem szólalna. Hogy festene, ha most bocsánatot kérne? Szánalmasan. Inkább hallgat, és megőrzi a maradék büszkeségét. Azt a keveset, ami még megvan.
- Öltözz fel - szólt színtelenül Damon, és abból, hogy a lány nem nézett a szemébe, tökéletesen le tudott szűrni mindent. Az érzés viszont még túlságosan élénken élt benne ahhoz, hogy el tudjon vonatkoztatni a helyzettől, és el tudja felejteni a dolgot. Minden porcikája bizsergett, ahogy elképzelte újra maga előtt a lányt, és ha akkor nem fordul el, lehet, hogy hülyeséget művel. Azt pedig most nem engedhették meg maguknak.
- Hé, ti ott!
Elena olyan gyorsan kapta magára a felsőt, ahogy csak lehetett, és ahogy fél perc múlva követte Damon tekintetét, tőlük nem messze meglátott a vörös cabriót állni, benne egy szőke, bombázó nővel. A gyomra rögtön összeugrott, ahogy Damon tekintetében meglátta felcsillanni a vadászösztönt, és az sem segített a helyzeten különösebben, hogy épp most járatta le magát előtte végérvényesen. De ez miért is érdekli őt? Miért is zavarja, hogy minden esélyüket elbaltázta? Nem zavarhatja. Ő más barátnője. Még annak ellenére is, hogy ő tudta legjobban, Damon mennyire szereti őt. Már ha még mindig szereti.
- Lerobbant a verda? - mosolygott sejtelmesen a lány, mire Damon bólintott, és némileg közelebb sétált. Elena egy pillanat alatt úgy érezte, szétfeszül a mellkasa, de csak némán figyelte a férfit. Ragadozó mozdulatokkal ment. Pont, mint aki meg akarja hódítani azt a nőt. És annak a tekintetéből pontosan azt lehetett kiolvasni, hogy Damon hatása bevált rajta.
- Úgy is fogalmazhatunk - válaszolta Damon, majd megtámaszkodott a cabrio vezetőülés felőli oldalának ajtaján, úgy nézett le a szőke nőre, aki szinte képes lett volna ott rögtön Damonnek adni magát.
- A nevem Agnes. Elvihetlek titeket, ha gondoljátok.
- Lehet, hogy már van térerő - szólalt meg hirtelen Elena, de maga se tudta, hogy ez a megszólalás honnan jött, és miért hangzott ilyen kétségbeesetten. - Megpróbálhatom újra a szervízt...
- Van fuvarunk, Elena - közölte Damon, hátra sem pillantva a lányra. Most úgy tűnt, csak Agnes létezik. - Nem kell szervíz.
- Nem harapok - mosolygott Elenára Agnes, és biccentett a fejével. - Szálljatok be.
Damon kajánul elmosolyodott, majd lassú léptekkel megkerülve az autót, beült az anyósülésre, onnan nézett hosszú percek után újra Elenára.
- Jössz vagy gyalog mész?
Elena hitetlenül és megsemmisülve állt ugyanazon a helyen, ahol eddig, és onnan bámult a másikra. Hogy lehet ennyire felelőtlen? Hogy tud egy idegen mellé ilyen egyszerűen beülni a kocsiba? Még ha ő is a vámpír, honnan tudja, hogy a nő nem egy vámpírvadász, aki le akarja szívni a vérét? Vagy egy bosszúálló boszorkány? Vagy ne adj isten, egy vérfarkas? Ez egyáltalán nem Damonre vallott, és Elenának minden zsigere azt sikította, hogy ne üljön be a kocsiba.
- Föld hívja Elenát, beszállnál végre? - kérdezte türelmetlenül Damon, mire Elena nyelt egyet, és a józan esze ellenére lassan megindult az autó felé. Az Agnes szemében ülő sejtelmes csillogás viszont beleégette magát a gondolataiba, és nem tudott szabadulni tőle. Mintha azonos pólusú mágnesek lettek volna, úgy taszították egymást, és mégis, Elena minden belső ódzkodása ellenére beült a hátsó ülésre, és amint Agnes indított, figyelte a távolban egyre homályosabbnak tetsző kocsit az út szélén.
- És, honnan jöttök? - kérdezte Agnes, míg a rádióval vacakolt, Damon pedig kényelmesen hátradőlt, és az ujjait összekulcsolta a tarkóján.
- Mystic Falls-ból.
- Sosem hallottam még róla - nevetett a lány, mire Elena lassan előre fordult, és figyelte a visszapillantóban a másik arcát. Tökéletes volt minden vonása, szinte már ijesztően. Kicsit kisebbségi érzete is lett, hogy azt gondolta, a testével majd megfogja Damont. Kicsoda ő Agnes-hez képest? Valami kis parasztlány, aki most szabadult egy tanyáról. Ő meg a Vogue címlaplánya. Érződik a kontraszt.
- Richmondtól délre. Te nem úgy tűnsz, mint aki a keleti parton él - tűnődött Damon, mire Agnes helyeslően bólintott.
- Vegasban születtem, de aztán Los Angelesben éltem. Anyám bárénekesnő volt, apaszerepre meg akadt pár lehetőség - vont vállat vigyorogva, Damon pedig röviden felnevetett.
- Nem tűnsz elveszettnek.
- Nem is vagyok - felelte büszkén nevetve a lány, majd a visszapillantóban elcsípte Elena tekintetét. Ugyanaz a sejtelmes, hideg nézés. Elena gerincén végigfutott a jeges bizsergés, de csak elszakította a tekintetét róla, és a tájat kezdte bámulni. Jobb volt, mint a semmi. - Nagy szerencséd van, hogy ilyen pasid van - jegyezte meg Agnes, Elena arcába pedig felfutott az összes vér, és már épp védekezni akart volna, amikor Damon fordult hátra, és elkapta a pillantását. A lány nem tudta mit olvasson ki belőle, ami nem tűnik értelmetlen spekulációnak, de csak megköszörülte a torkát, mielőtt válaszolt.
- Ő csak a pasim bátyja - válaszolta halkan, de mégis határozottan. Ennek kellett a gondolataiban élnie, nem pedig a vágynak, ami felé húzta. - Semmi több.
Damon tekintetén átfutott valami fura villanás, talán csalódottság vagy fájdalom, de Elena nem akarta kielemezni. Tartania kellett magát az igazsághoz. És az igazság az volt, hogy ő Stefanhoz tartozott, és meg kellett őt találnia. Méghozzá nagyon hamar.

ÍRJ VÉLEMÉNYT >>

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés