Rohanó léptek zaja törte meg az élettelen utca csendjét, és ahogy szinte már fulladozó légzés hangja is társult emellé, mintha élettel töltötte volna meg az amúgy teljesen kihalt bár környékét. Bentről zene hallatszott, és odabenn voltak is páran, de messze nem volt ez egy különleges este. Csak egy szürke hétköznap: ez sem Elenának vagy Damonnek.
- Ez volt a nagy terved? - kapkodott levegő után a lány, mire Damon elvigyorodott, Elena pedig hitetlenül nézett fel rá. - Damon...?
- Ha megöltem volna a csajt, az pontosan az lett volna, amit elvárnak tőlem, hogy tegyek. Meglepjük őket - vont vállat felegyenesedve Damon, és próbált minél több levegőt juttatni a tüdejébe. Egyszerűen használhatta volna a vámpír képességeit, hogy ne legyen fárasztó egyikőjüknek sem a futás, sőt, inkább a menekülés, de akkor megfosztotta volna magát az élménytől, hogy lássa Elenát kipirosodott arccal, csillogó tekintettel, ahogy a haját dobálja hátra. Ez megfizethetetlen volt.
- Miért kell rögtön a gyilkolásra gondolni, mint opció? - tárta szét a karját egy nagy sóhajjal Elena, de rájött, hogy mindezek ellenére van benne némi értelem, amit Damon mond.
- Ó igazad van, ha egy pohár borral mentem volna oda hozzá, hogy beszéljük meg, biztos hagyott volna minket futni, naná - mosolygott Damon gúnyosan, de amikor látta, hogy Elena nem tud mit reagálni, csak halvány vigyorral közelebb sétált a lányhoz, és zsebre dugott kézzel nézett mélyen a másik szemébe. - Figyelj, ma este már nem tudunk kocsit szerezni. Bemegyünk, iszunk egy kicsit, beszélgetünk, aztán te részegen elalszol, én pedig kitalálom, hogy hogyan tovább.
Elena gyanakvón nézett a férfira, de amikor ráébredt, hogy jobb terv híján ez is megteszi, csak sóhajtva bólintott, és vállat vont.
- Jól hangzik.
Damon elégedetten elvigyorodott, amolyan "ez a beszéd" csillogással a szemében, majd kitárta a bár ajtaját, Elena pedig lassan besétált, és körülnézett. Békésnek tűnt a hely, egy teljesen hétköznapi bárnak. Vele egykorú, vagy kicsit idősebb emberek ücsörögtek kis bokszokban, a bárpultnál pedig egy idősebb, borostás fickó törölgette a poharakat. Nem volt benne semmi gyanút keltő. Sőt, őszintén szólva, Elena a legnagyobb biztonságban érezte magát abban a tudatban, hogy Damon is vele van. Így nem érhette baj, ezen az estén legalábbis biztos nem.
- Leülök valahova, addig... Rendelj valamit. Valami erőset - dünnyögte fáradtan a lány, Damon pedig szó nélkül engedelmeskedett, míg Elena bevetődött az egyik bokszba. Úgy érezte, hogy minden pillanattal egyre erősebben uralkodik el felette a fáradtság, de tudta, hogy még nem dőlhet ki. Egy kis hálát kellett tanúsítania Damon felé először: utána jöhet a pihenés gondolata.
- Whisky. Elég erős? - ült le Elenával szembe Damon, de a lány nem igazán tudott megszólalni. Amint Damon levette a kabátját, és ledobta maga mellé, a fekete póló a testén minden egyes izmot kiemelt, a széles vállától kezdve egészen addig, amíg az asztal nem takarta deréknál, és hirtelen a váltott csókjuk emléke égetve tért vissza a lány gondolataiba. Hogy ezek a karok ölelték, hogy azok a vonzó ajkak az ő ajkait simogatták, hogy azt a tökéletes arcot a kezeiben tarthatta... Elenát látványosan kirázta a hideg, és csak akkor tért magához, amikor Damon már sokadjára szólította meg.
- Föld hívja Elenát, élsz még? - vigyorgott a férfi, míg a whiskyt bontogatta, Elena pedig zavartan félrenézett, és a füle mögé tűrte a haját. Muszáj kordában tartania a gondolatait. Nem szaladhat el vele a ló, vagy annak nagyon rossz vége lesz.
- Csak fáradt vagyok - válaszolta némi hatásszünet után Elena, mire a vámpír halkan felhorkant, de ugyanúgy mosolygott.
- Azt látom. - Eközben végig tovább ügyködött az üveg felnyitásával, és ahogy kitöltött magának egy teli pohárral, Elenának pedig némivel kevesebbet, a lány szinte rögtön magához húzta a poharat, és belekortyolt. Az arca eltorzult az égető érzéstől, amit az alkohol okozott, de visszafojtva a köhögést, magába erőltette a kortyot, elnyerve Damon elismerő pillantását. Ettől függetlenül a férfi nem mondott semmit, csak nézte azokkal a fürkésző, sejtelmes, azúrkék szemeivel, Elena pedig egyre inkább úgy érezte, mintha legalábbis meztelenül ülne a másik előtt.
- Mi az? - kérdezte halkan a lány, Damon pedig változatlan félmosollyal figyelte, majd halkan elnevette magát, mielőtt az ajkaihoz emelte volna a poharát.
- Csak rájöttem, hogy nem is ismerlek.
Elena némi szünet után felhorkant, és az asztallap tanulmányozásába kezdett.
- Nem is nagyon törted magad, hogy megismerj.
- Most épp azt teszem - vágta rá a férfi, majd lassan hátradőlt, és sóhajtva figyelte tovább a lányt.
- Mit akarsz tudni? - kérdezte halkan Elena, és próbált nem túlságosan elveszni a vámpír tekintetében, ahogy felnézett rá, de ez egyelőre minden erejét igénybe vette.
- Mi a legnagyobb álmod? - Damon hangjából őszinte kíváncsiság csengett ki, Elena pedig elnevette magát.
- Megélni, hogy nagykorú legyek - válaszolta halvány, némileg lemondó mosollyal, de Damon tekintete rendületlenül azt sugallta, hogy az igazságot várja az őszinteségéért cserébe. Elena egy kicsit kétkedett, hogy érdemes-e megnyílnia teljesen a vámpírnak, minden maradék falat lebontani kettőjük között, ami még megmaradt, de túlságosan ki volt merülve ahhoz, hogy ellenkezzen. - Mindig is író akartam lenni. Anyával... ez volt a legnagyobb titkunk - felelte végül a lány, Damon vonásai pedig egészen megpuhultak a másik szavaira.
- Ezért írsz naplót?
- Az ő unszolására kezdtem - vont vállat Elena, de ő sem bírt a kíváncsiságával tovább. Belekortyolt a whiskybe, és miután leerőltette a torkán a kortyot, kérdőn nézett a férfira. - Neked mindig az volt az álmod, hogy hidegvérű gyilkos legyél?
Damon elnevette magát, Elena pedig csak mosolygott a másik reakcióján. Nem is gondolta egy percig se, hogy ezzel a férfi szívébe tiporhat. Az nem Damon lett volna.
- Utáltam az erőszakot emberként. Utáltam katona lenni, utáltam embereket ölni. Lovakkal szerettem volna foglalkozni - válaszolta Damon meglepően egyszerűen, Elenában pedig kellemes, meleg érzés áradt szét. Mintha Damon most fogadta volna teljesen a bizalmába. Mintha valami különleges dolgot kapott volna ezzel, hogy a férfi beavatta a legmélyebb titkaiba, mintha egy másik Damont ismert volna meg így. Hihetetlen érzés volt, de túl nagy volt a kíváncsisága, hogy ezt megeméssze.
- Miért nem teszed? - könyökölt előre az asztalon a lány, Damon pedig félmosollyal lehajtotta a fejét, és az ölébe bámult.
- Te miért nem írsz egy könyvet és adatod ki? - nézett fel végül újra a lányra, aki már kezdte érteni, hogy mi lehet a gond.
- Van egy fal, ugye? - kérdezte halvány mosollyal Elena, Damon viszont nem reagált semmit. - Van valami, ami nem engedi, hogy azt tedd, amit akarsz. Mintha valami az útját állná, és nem tudod, hogy mi az... Aztán amikor úgy érzed, hogy itt az ideje elkezdeni... Mindig történik valami, ami közbeszól - folytatta Elena, Damon pedig lassan bólogatni kezdett, és egyre kiszélesedett a mosolya.
- Pontosan.
A beálló csend szinte egy vákuumba szippantotta mindkettőjüket, és ahogy csak ott ültek, nézték egymást, és a világon semmi nem zavarta meg őket, Elena rájött, hogy Stefannal sosem tudott csak így ülni, és önmaga lenni. Vele is érezte a falat, amitől nem tudott kibontakozni. Damon mellett viszont... Úgy érezte, ott ültő helyében el tudna kezdeni egy könyvet, és addig fel sem állni, amíg nincs kész. Ezer meg ezer gondolat, érzelem áradt szét a testében és az elméjében egyaránt, de minél tovább nézte a másikat, annál inkább eltávolodott a valóságtól. Ez már egy külön univerzum volt, csak nekik, csak most, ahol senki másnak nem volt helye.
- Megkérdezem a csapost tud-e valami jó szállást - szólalt meg hirtelen Damon, és bár Elena kihallott belőle egy kis remegést, próbált tudomást sem venni róla. Hiába döntötték le egymás gátlásait... Elena jól tudta, hogy ez átmeneti. Hogy semmi nem tart örökké, főleg nem az ő életében.
A vámpír olyan gyorsan tűnt el a szeme elől, hogy Elenának reagálni sem volt ideje. Máris egyedül érezte magát, kevésbé biztonságban, mint eddig, de amint a férfi visszatért egy kis biztató mosollyal az arcán, mintha megint minden kezdett volna rendbe jönni. Egy perc volt az egész, és Elena az érzelmek legkülönbözőbb skáláját élte át, ami őszintén ledöbbentette.
- Azt mondta van két kiadó szobája, el tud minket látni éjszakára.
- Pompás - mosolygott a lány fáradtan, majd felvette a kabátját, ahogy Damon is, és elindultak a lépcső felé. Két szoba. Elena nem akart külön szobába kerülni. Nem akart megint egyedül lenni, de tudta, hogy nem várhatja el, hogy Damon maradjon. Igazságtalan lett volna a férfival szemben, és Stefannal szemben is. Már így is épp elég bűntudatot temetett el magában: ha ez felszínre tör, lehet, hogy tönkreteszi a kapcsolatukat. Ezt pedig Elena egyáltalán nem akarta.
- Jobb, mint az előző panzió, nem? - Damon hangja ébresztette fel a lányt a merengéséből, és ahogy körbenézett a szobán, ugyanezt tudta megállapítani. Sokkal otthonosabb volt, mint az előző gyér kis szoba a selejtes berendezésével. Ez melegebb volt, és bár csak kevéssel tágasabb, de sokkal kellemesebb látványt nyújtott.
- Igen - válaszolta halkan a lány, és lerakta az ágyra a kabátját, úgy nézelődött még mindig. - Szép.
Ismét beállt köztük a csend, és ahogy találkozott a pillantásuk, Damonéban egy kis lemondás csillogott, de kifogyhatatlan biztatás, hogy minden rendben lesz. Ritka volt ez a látvány a másik arcán, de Elena úgy érezte, ez csak akkor látható, ha kettesben vannak. És ebből következik, hogy ez csakis és kizárólag neki szól, senki másnak.
- Figyelj Elena - kezdte halkan Damon, de nem mozdult a küszöbről, csak nekidőlt az ajtófélfának, onnan figyelte hol a padlót, hol Elenát. - Ami a parkolóban történt... Ha nem akarod, soha többé nem beszélünk róla. Elfelejtjük, hogy megtörtént, és amint megtaláljuk Stefant, élitek tovább a tündérmeséteket.
Igen. Ez lett volna a tökéletes felállás. Csakhogy Elena minden erőlködése ellenére is nemet akart üvölteni. Hogy ő minden pillanatára emlékezni akar, hogy ő semmit nem akar elfelejteni, és nem akar egy előre megírt forgatókönyv szerint élni. Neki nem tündérmese kell, ha ez azt jelentené, hogy egy tökéletes herceggel kell élnie. Neki spontán dolgok kellenek, és ezt Damon mellett kapta meg, nem Stefannal.
És mindezek ellenére, minden ilyen gondolata és vágya ellenére csak egyetlen szót tudott kinyögni, amit a józan esze a leghelyesebbnek vélt.
- Jó.
Damon szemében eddig még ismeretlen csillanás volt felfedezhető, ez pedig egyértelműen a remény utáni csalódás lehetett. Elena szíve sajogni kezdett, és ahogy a férfi halványan elmosolyodva bólintott, a lány beharapta az alsó ajkát. Ne menj bele. Ellenkezz. Küzdj.
- Megértem - bólintott Damon, majd lassan ellökte magát az ajtófélfától, és a kilincsre tette a kezét. - Akkor... jó éjt, Elena.
- Damon - bukott ki a lányból a szinte már kétségbeesett szó, a férfi pedig kérdőn pislogott vissza rá a félig már csukott ajtóból. Elenának fogalma sem volt, hogy mit csináljon. Engedje el, és többé ne várjon semmit, ragadja meg a lehetőséget és soha ne engedje el, vagy esetleg keressen egy harmadik opciót? Pár másodpercig tartott dönteni. Utána a lábai maguktól mozogtak, és először lassan, majd egyre gyorsabban indult meg a másik felé, végül amikor elé ért, egy határozott mozdulattal megragadta a másik bőrdzsekijének az elejét, és magához húzva, egész testében remegve megcsókolta a vámpírt. És ez talán minden szóval felért a világon.

Súgó 12 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.06.29. 22:59 ebi Szia! Csak ámulok-és -bámulok!*_* Csodálatosan, fantasztikusan, meseszép volt^^ Te jó ég! Ezt méh Julie Plec is megirigyelné:D sztem védesd le!!! De komolyra fordítva a szót, tényleg nagyon tehetséges vagy és eszméletlenül jó fejezet volt! Csak gratulálni tudok! Az egész  arany tisztán volt megfogalmazva, és még így is h hulla fáradt vagyok, teljesen át jött, és magam elé képzeltem!  Szóval kimondhatatlanul várom a következő fejezetet!!! Köszönöm az élményt ;) puszi.

2011.06.29. 19:02 Lotti Nagyon jó lett ez a fejezet!! Annyira szépen írsz, mintha egy bestseller könyvet olvasnék. Csak így tovább, nagyon várom a fejleményeket!

2011.06.29. 17:35 Sacy Nagyon-nagyon fantasztikus volt...áhhh.Gratulálok! remélem a következő fejezetben kiderül mi történt a "mindent megváltoztató" csók után :) Nagyon örülök hogy újra csinálod a TVD-s oldalt(lelkes olvasója vagyok) nayon ügyes vagy,csak így tovább! Puszi

2011.06.29. 17:18 d. hát ez rohadt jó lett*-* én is elkezdtem írni. dehát az első oldal után abbahagytam. pedig szeretnék írni:D vároom a következő fejezetet : ) <3

2011.06.29. 17:17 Dorina Már eskü függő vagyok:D Imádom!!! Nagyon jó lett,és annyira örülök,h Elena végre a szívére hallgat!:) Csak így tovább,és jöjjön hamar a kövi:D:) Pusziii

2011.06.29. 13:32 Viki szia!!!! nagyon tetszett ez a történet úgyanúgy mint a többi. Nagyon tehetséges vagy és alig várom a következő fejezetet. Csak így tovább....puszi

2011.06.29. 12:02 nicolee Ez a függővég. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a következő fejezetbe mi lesz a hab a torán. Itt is nagyon jól leírtad a szereplők "érzelmi skáláját" (a Te szavaiddal élve ^^). Nagyon jól írsz! Izgatottan várom a következőt! *-* Puszi. <3

2011.06.29. 11:49 ditta Hol a többi fejezet?

2011.06.29. 11:28 Flo Hali Szerintem is nagyon szupikat írsz!! Remélem a köviben leírod mi is történt közöttük...   Nagyon izgulok a kövi rész miatt és nagyon gratulálok, remélem még egy darabig írod, mert tehettséges vagy! :)

2011.06.29. 11:12 Izsy Nagyon jó,akárcsak a többi :)

2011.06.29. 08:38 Jucko Nagyon-nagyon jó fejezet volt, imádtam!!! Bár egyetértek Sleepy-vel, hogy a végét még szívesen olvastam volna tovább is!!! Remélem a következő fejiben kifejted a továbbiakat!!! Csak így tovább!!! :)

2011.06.29. 07:35 Sleepy Hali! Nagyon jó lett az új rész!! Végig azon izgultam, h most mi lesz a parkolós rész után... aztán a végeee.:))) Szuper! Bár nem bántam volna ha a végét még tovább fejtegeted.. :P:P  Imádom, várom a következőt!!!

1