Damon némán ücsörgött a szobában az ablak előtt, és az odakint ömlő esőt figyelte egy pohár whiskyvel a kezében. Elijah szótlanul nézte az ágy mellől, és bár a vámpír most egyáltalán nem vágyott társaságra, mégsem küldte ki az Elsőt. Talán a teljes magány még jobban megőrjítette volna.
Nem volt különösebben meglepő, hogy Stefan visszatérésével megint minden visszaállt a régi kerékvágásba. Még azután az éjszaka után sem, amit Elenával együtt töltöttek, és az, hogy a lány hirtelen kipakolt a szobából, és átment egy másikba Stefannal, akár fájdalmas is lehetett volna. De inkább csak nevetséges volt, mintsem rossz. Damont megint megvezették, és már kezdte röhejesnek érezni magát, nem csak szánalmasnak. Sosem Stefan az, aki barátnő nélkül végzi, és sosem Stefan szenved a szívfájdalommal, hanem ő. Megszokhatta volna, de már kezdett tele lenni a hócipője vele. Elképzelhetetlenül.
- Min gondolkozol?
Elenát a másik szobában Stefan hangja ébresztette fel a mélázásból, de a lány csak elmosolyodott. Nem érezte magát őszintének, abszolút nem, és az volt a legrosszabb, hogy fogalma sem volt miért nem. Akárhányszor Stefanra nézett, Damont látta ott helyette, és bár tudta, hogy egy éjszaka ballépése okozhatja talán ezt a képzelgést, azzal is tisztában volt, hogy helytelen volt, amit tettek. Hogy soha nem ismétlődhet meg, mert ő Stefanhoz tartozik, és mindig is oda fog.
- Semmin - mosolygott Elena, Stefan pedig sóhajtva mögé sétált, és végigsimította a vállát.
- Nincs mitől tartanod. Minden rendben lesz - szólt Stefan halkan, a lány pedig lehunyta a szemét, és a kezét a fiú kezére téve bólintott.
- Tudom. Csak fura érzésem van. Amolyan... Rossz előérzet.
- Ismerem az érzést. - A rég hallott hangra Elena rögtön felpattant a székből, és ahogy az ajtóban megpillantotta az esernyőjével és egy bőrönddel ácsorgó Bonnie-t, ezer wattos mosollyal, nevetve rohant a lányhoz, és szorosan magához ölelte. Hihetetlen volt, de mintha egy pillanatra minden gondról megfeledkezett volna. És ezt csak Bonnie tudta elérni nála, senki más.
- De jó, hogy látlak - dünnyögte Elena, mire Bonnie egy ideig még ölelte a másikat, majd lassan eltolta, és alaposan végigmérte.
- Rosszabbra számítottam. Egész jól nézel ki - vigyorgott halványan a boszorkány, Elena pedig kérdőn nézett rá. - Nem is tudtam, hogy a Damonnel való utazgatás a legjobbat hozza ki belőled - nevette el magát a lány, majd átadta a hirtelen feltűnő Stefannak a bőröndjét. - Gratulálok a sikeres szökésedhez.
- Köszönöm - vigyorgott a fiú, míg bevitte Bonnie dolgait, Elena pedig becsukta maguk mögött az ajtót, és még mindig mosolyogva figyelte a barátnőjét, holott a másik szavai beleivódtak az agyába. A legjobbat hozza ki belőle. Miért hangzott ez annyira igaznak, amikor köztudottan lehetetlenségnek tűnt? Kezdett minden nagyon zavaros lenni, de Elena próbált a realitás talaján maradni, és nem ezzel foglalkozni.
- Én köszönöm, hogy eljöttél - karolta át Bonnie-t Elena. - Megint sokat kockáztatsz. Nem is tudom, hogy Jeremy hogy engedett el.
- Vannak módszereim - vonta fel a szemöldökét sejtelmesen a boszorkány, mire mindkettőjükből egyszerre robbant ki a nevetés, Stefan pedig sokatmondó arccal indult az ajtó felé.
- Azt hiszem van pár megbeszélnivalótok, addig megkeresem Agnes-t - vigyorodott el, és amint kilépett az ajtón, Elena bensőjében eluralkodott a megmagyarázhatatlan megkönnyebbülés.
- És, minden a régi? - kérdezte Bonnie, míg az ágyhoz sétált, és intett Elenának is, hogy üljön le mellé. A lány tétován engedelmeskedett; fogalma sem volt, hogy mit kéne erre válaszolnia. Semmi nem volt a régi. Lefeküdt a barátja bátyjával, fura érzések keringenek benne, ha ő kerül szóba, és mégis, Stefan teljesen a régi. Nem állt össze a kirakós, de ezt túl hosszú lett volna elmagyarázni Bonnie-nak.
- Nem tudom - válaszolta némileg őszintén Elena, a boszorkány pedig kérdőn fordította felé a fejét.
- Ezt hogy érted?
Elena egy darabig habozott, hogy mennyit mondjon el, de amikor rájött, hogy valószínűleg már senki mással nem tud erről őszintén beszélni, csak vele, a gombóc elkezdett felkúszni a torkában, kitolva maga előtt az igazságot.
- Lefeküdtem Damonnel - szólt halkan, Bonnie szája pedig tátva maradt a döbbenettől, és talán egy percig is csak ülhetett és bámulhatott a másikra. Elena hasonló reakcióra számított, de nem hitte volna, hogy ennyi ideig fog tartani az utóhatása. Bonnie sosem csípte különösebben Damont, még úgy sem, hogy az elmúlt időkben mindketten nagyon sokat változtak. A Klaus elleni harc végett kénytelenek voltak összedolgozni, és a boszorkány ellenszenve talán egy kicsit oldódhatott a vámpír irányába. Lehet, hogy eddig tartott a szimpatizálás.
- Lefeküdtél... Damonnel - ismételte a boszorkány döbbenten, Elena pedig a padlóra szegezte a tekintetét, és bólintott.
- Igen.
A néma, sokkos csend rátelepedett a szobára, Elena pedig minden másodperccel gyengébbnek érezte magát. Egy bábunak, akit mindenki úgy irányít, ahogy akar. Borzalmas érzés volt.
- Miért?
Bonnie kérdése szinte pofonként érte Elenát, és érezte, hogy a forró könnyek eláztatják az arcát, a barátnője pedig maga felé fordítja, és aggodalmasan néz rá. Elena tudta, hogy mi járhat a másik fejében, úgyhogy csak gyorsan megtörölte az arcát, és próbált biztatóan elmosolyodni.
- Nem, ne értsd félre... Nagyon jó volt. - Így kimondva az összes vér Elena arcába futott, de ha már úgy döntött, hogy őszinte lesz, akkor tartja magát hozzá. Bonnie szemében egyre több lett a zavarodottság, de türelmesen várta a folytatást. - Csak nem tudom miért  csináltam - suttogta Elena elhaló hangon. - Az egész mesébe illő volt és tökéletes de... Stefanhoz tartozom. Mindig is hozzá fogok... És nem tudom, hogy...
- Elena - szakította félbe a másik monológját Bonnie, mire a szólított kérdőn pislogott fel a lányra. Remélte, hogy legalább ő tud választ erre a sok ambivalens érzésre, valami elfogadható magyarázatot, de a másik arcán játszó mosoly nem adott egyértelmű előrejelzést arról, mi lesz Bonnie reakciója. - Te szerelmes vagy Damonbe.
Elenát hidegzuhanyként érte ez a pár szó, és azt se tudta, hova nézzen először, hogy meg tudja emészteni Bonnie megállapítását. Az nem lehet. Nem lehet, hogy szerelmes belé. Ő Stefant szereti, mindig is őt fogja. Ez a kis hang csitíthatatlanul ott károgott a fejében, és valahányszor megkérdőjeleződött benne valami, ez volt a válasz. Stefan, Stefan, Stefan.
- Nem lehetek egyszerre szerelmes mindkettőjükbe - rázta meg a fejét szipogva Elena, és felkelt az ágyról, majd járkálni kezdett a szobában. Megoldást kellett találnia, de rögtön.
- Akkor valamelyikőjükbe nem is vagy igazán szerelmes. Mondjuk Stefanba - vont vállat Bonnie, Elena viszont csak hitetlenül felnevetett, és megrázta a fejét.
- Ó, én nagyon is szerelmes vagyok Stefanba - közölte nagyot nyelve, de mintha minden szó nehézkesen csúszott volna fel a torkán. - Nagyon... nagyon.
- Magadnak hazudhatsz, de nekem nem - nevetett Bonnie, és szinte szórakozottan figyelte a fel-alá járkáló Elenát. - Emlékszem milyen voltál, amikor Stefanba lettél szerelmes. És biztos, hogy nem ilyen. Most inkább csak magad győzködöd, de hidd el, nem kell.
- Hogy érted, hogy nem kell? - fordult a lány felé hitetlenül Elena, és összefonta a karjait a mellkasa előtt. - Tudod te is, hogy Damonnel nincs jövőm. Stefan... Stefan megad mindent nekem - bólintott Elena határozottan, bár belül messze nem érezte magát ennyire magabiztosnak.
- Akkor miért feküdtél le Damonnel? - csapta le a magas labdát Bonnie. - Akkor miért élvezted?
Az "élvezet" szóra Elena megint elvörösödött, és csak újra járkálni kezdett, majd némi gondolkodás után vállat vont.
- Biztos részeg voltam, és... Nem tudom. Mindenki követ el hibákat, nem? Én is - válaszolta Elena, és egészen elégedett volt ezzel a válasszal. - Szomorú voltam, és kellett a társaság.
- Elena, ha te szomorú vagy, nem leiszod magad és bebújsz más ágyába, hanem naplót írsz vagy depressziós filmeket nézel - vigyorgott Bonnie. - Damon ugyanazt tudja nyújtani, mint Stefan, csak óvatosabbnak kell lenned vele, ennyi az egész.
- Stefanhoz tartozom - makacskodott Elena robotszerűen, de a feje majd' szétrobbant a gondolatoktól. - Hisz ő is ezt mondta.
Bonnie arcára értetlen kifejezés ült, és ahogy Elena tovább folytatta a járkálást, ő is felkelt, és megállt a másik mellett.
- Mármint... Mikor mondta ezt?
- Nemrég - vont vállat Elena, és próbálta visszaidézni azt a beszélgetést, de csak annyira emlékezett belőle, hogy Stefan megbocsátott neki mindent, és azt mondta, örökre együtt lesznek. Semmi másra. - Azt mondta, hogy... Hogy mi összetartozunk, és ez így is marad örökké.
Bonnie arcán eluralkodott a gyanakvás, és egy pillanatra a tekintete levándorolt a másik mellkasára, majd elmélyedt a tekintete Elenáéban. Próbálta összerakni a képet, de Elena egyelőre semmit nem tudott leolvasni az arcáról.
- Iszol még verbénás teát, Elena?
Elena nem értette, hogy a kérdés most mégis hogy jön ide, de csak értetlenül megrázta a fejét, és folytatta a járkálást.
- Jenna halála óta nem. Van bármi jelentősége?
Bonnie eltűnődött, hogy vajon megérné-e közölni a lánnyal, ami egy perc alatt leforgott a fejében, de mikor megszólalt volna, Stefan lépett be a szobába, és mosolyogva mérte végig a lányokat.
- Agnes nemsokára jön. Remélem nem érkeztem túl hamar - szélesedett ki a vigyora, Elena pedig szinte rögtön hozzá lépett, és megfogta a kezét, amolyan meggyőzésként, hogy amit magában hajtogat, az úgy is van. Ők ketten összetartoznak, és ezen semmi nem változtathat.
- Nem, dehogy - mosolyodott el erőltetetten Bonnie is, és úgy döntött, az lesz a legjobb, ha máshogy oldja meg a problémát. Elena úgysem hinne neki, Stefan isten se tudja, hogy mire képes, az egyetlen megmaradt érintett személy pedig talán még nem ivott túl sokat ahhoz, hogy kommunikációra képtelenné váljon. - Hozok egy kávét, kicsit kiütött az út. Mindjárt jövök - kacsintott a lány, végül mikor Stefan bólintott, kisétált mellette az ajtón, és egyenesen afelé a szoba felé vette az irányt, amelyikhez a megérzései vezették.
Nem is kellett csalódnia: belépve Damont pillantotta meg az ablaknál, tőle nem messze pedig a semmibe révedő Elijah-t, aki amikor meglátta, sejtelmes mosoly ült az ajkaira.
- És a hős boszorkány visszatért - sóhajtotta, Bonnie pedig egy jól célzott pillantással jelezte neki, hogy jobb lenne, ha kimenne. Az Első értett a ki nem mondott szóból, és egy perc múlva már csak Bonnie és Damon tartózkodtak a szobában. A lány nem tudta, hogy kéne kezdenie, úgyhogy csak odasétált a vámpír mellé, aki üveges tekintettel meredt ki az ablakon.
- Miben segíthetek? - kérdezte Damon erőtlenül, mozdulatlanul, Bonnie pedig a falnak dőlve gondolkodott még a mondandóján egy darabig, végül belevágott.
- Tudom, hogy lefeküdtetek Elenával.
Damon cinikusan felhorkant, és el sem tudta képzelni, vajon mennyit árulhat el az arckifejezése abból, amit érzett ezzel kapcsolatban. Remélte, hogy a lehető legkevesebbet. Unta már, hogy akárhányszor nyitott könyvként próbált viselkedni, valahogy úgyis ő szívta meg, szóval nem akarta ezt a hibát még egyszer elkövetni.
- Robbants szét néhány agyi ütőeret. Essünk túl rajta - dünnyögte a férfi, mire Bonnie halványan elmosolyodott.
- Reménytelen eset vagy.
- Tudom. Elena is tudja - horkant fel Damon, majd az ajkaihoz emelte a poharát, és belekortyolt a whiskybe. - Mit akarsz, Bonnie?
- Egy kis reményt csepegtetni beléd.
- Ezzel már picit elkéstél - válaszolta fáradtan a vámpír, és ha akkor a boszorkányra nézett volna, láthatta volna a sokatmondó pillantást, ami már rögtön mindent elárult.
- Akkor is, ha azt mondom, Elenát megigézték?
Damon gyomra ugrott egyet a másik kérdésére, és ahogy Bonnie felé fordult, a lány arcán nem ült többé mosoly. Komor volt, és semmitmondó. És leginkább: aggodalmas.
- Ki? - Damon csak ezt az egy szót tudta kinyögni, és a hitetlenség mázsás súlyként nehezedett rá, amikor megkapta a választ.
- Stefan.

Súgó 15 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.08.09. 11:39 nicolee Oh, olyan jól írsz. :) Ne haragudj, hogy csak most írok! Eszméletlenül tetszett a fejezet, nagyon jól írsz. : D

2011.07.05. 13:17 Szil Imádom az írásod, teljesen függő váltam.

2011.07.05. 13:07 brigitta244 Isteni volt ez a fejezet és ahogy Bonnie rájött, hogy Stef megigézte Elenát. Hát az bámulatos. várom a következő fejezetet.

2011.07.04. 23:14 Sleepy Imáááádom!!!!!!!!:)

2011.07.04. 22:52 eewa Szuper gyorsan hoztad a folytatást, köszi szépen. Természetesen ez a fejezet is iszonyú jó lett, akár csak a többi. Örülök, hogy Damont nem hagytad sokáig kétségek között vergődni, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy éppen Bonnie lesz az, aki felnyitja  a szemét. Nem is tudom, mi ütött a kis bosziba, hogy ilyen pozitívan áll a Damon-Elena kapcsolathoz, de most bírom a fejét. Kíváncsi vagyok, most mit lép Damon, és persze arra is, hogy mi lesz Klaussal.

2011.07.04. 22:15 Sacy nagyon jó fejezet vot!! Gratula! jó hogy Bonnie is csatlakozott hozzájuk :) jól összehoztad,nagyon várom a következőt:)^^

2011.07.04. 20:35 Ildi Azért tök jó, hogy Bonnienak és ebből kifolyólag Damonnek is a tudtára adtad, hogy mit tett Stefan, bár gondolom így továbbra sem fogják jobban kedvelni egymást(Damon-Stefan).+ tök jó, hogy Bonnie ismét erősíti őket, nagyon jó lett ez a fejezet is:)

2011.07.04. 19:16 Jucko Júj, hát ez a fejezet is nagyon király volt, tetszett, hogy Bonnie-nak így vágott az esze és egyből Damon-hoz ment, nem próbált hősködni!!! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Damon mit fog lépni!!! Alig várom a folytatást, csak így tovább!!!!

2011.07.04. 19:15 dórii úúristen..mindig olyan rövidnek tűnnek a fejezetek.annyira váro már a következőt!!!  holnap megyek egy hétre táborba...nem tudom,hogy fogom kibírni 'take me along' nélkül..  ha hazajövök, első dolgom lesz elolvasni a fejezeteket!!!!   szuper

2011.07.04. 18:12 NianFan Jajj, de jó! örülök, hogy Bonnie rögtön rájött, hogy Stefan megigézte Elenát :) ez a fejezet is nagyon jó volt, Matanee! alig várom a következőt! :)

2011.07.04. 17:54 Zyta Wáááá!Imádom Bonniet :D Ez nagyon jó ötlet volt :D Várom a következőt :D Stefan pofára fog esni XD :P

2011.07.04. 17:44 Delena 4ever Egyszerűen imádom!!!! (L)

2011.07.04. 17:28 ,,, jújjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj nagyon jó ötlet!!!! :D imádtam!!!!!! alig várom a következőt ^^

2011.07.04. 17:14 Marie hát ,én ezt a részt egyenesen imádtam főleg az utolsó bekezdést! Hihetetlen h milyen jól  írsz ,komolyan nagyon tehetséges vagy !!!!!!!!Remélem hamar jön a folytatás és lesz benne egy kis csetepaté a Salvatore fiúk között !!!!!!Már meg akartam kérdezni korábban is ha befejezted a sztoridat mármint ha már nincs több fejezet ,úgye nem szűnteted meg az oldalt???? Mert egy másik oldalon is ment egy delenás fanfic. és ahogy befejezte az írást megszűnt az oldala.Remélem a te nem fogod mert én szívesen újra olvasnám időként . Válasz: Ez egy amolyan személyes oldal is, úgyhogy nem hiszem, hogy megszüntetném. Ide kerülnek fel a további írásaim, akár más fandomban is, úgyhogy nem szabad elfelejteni a Take Me Along.gp-t a Take Me Along befejezése után sem. :D

2011.07.04. 17:09 lily (lilie) úristeeeeeeeen jelenleg imádom Bonnie-t és ááááááá, nagyon jó volt ez a fejezet is nagyon-nagyon szeretem, szinte már éhezem a következőre *-*

1