Damon még sosem érezte, hogy ennyire el lett volna borulva az agya. Volt már dühös életében, nem is egyszer, olykor jogosan, és olykor kevésbé, de ez most mindenen túltett. Bár Bonnie azt mondta, hogy menjen és beszéljen Elenával, ő merőben mást tervezett. Ha pedig út közben ez is összejön, legalább a boszorkány kérését is teljesíti. Két legyet egy csapásra.
Damon képes volt vért adni Elenának, képes volt rátámadni Jeremy-re és kis híján megölni, a kezdetekben pedig több személyt is veszéllyel fenyegetni a lány életében, de azt sosem tudta volna megtenni, amit Stefan, holott számtalan alkalma lett volna rá. Lett volna lehetősége, hogy elfeledtesse a lánnyal minden Stefan iránt táplált érzelmét, de mégsem tette. Hogy miért? Mert őszintén szerette Elenát. És habár valahol mélyen tudta, hogy az öccse sem volt mindig ilyen, helyre kellett pofozni egy kicsit az agyát. Vagy épp nagyon. Attól függ, mennyire rossz a helyzet.
Damon épp odaért Elenáék szobájának ajtajához, amikor maga mögül torokköszörülést hallott, és meg sem kellett fordulnia hogy tudja, ki az illető személy. Egy ideig csönd ült a folyosón, mintha a levegő is megfagyott volna, végül, ahogy Damon lassan megfordult, a két testvér tekintete találkozott, és mintegy vihar előtti csend gyanánt, elkezdődött a farkasszemet nézés.
- Nem tudom mit tett veled Klaus, de most örülnöd kell, hogy nem öllek meg rögtön - szólalt meg Damon utálattal teli hangon, Stefan pedig halványan elmosolyodott.
- Miért is? Van rá esély, hogy megölj?
- Mindenre van esély, Stefan. De hiszek benne, hogy észhez térsz, mielőtt megtenném.
Stefan gúnyosan felnevetett, Damon pedig ellenállt a kísértésnek, hogy hagyja kiülni az arcára az undort, amit a másik megnyilvánulása keltett benne. Túlságosan olyan volt, mint Klaus, szinte már ijesztően, de legfőképp, elképesztően irritálóan.
- Már nem az vagyok, aki voltam. Már nem tudnál megölni.
- Nem lettél más, csak embervéren élsz - vont vállat Damon, és látta Stefan szemében átfutni a nosztalgiát. Damon tudta, hogy még nincs minden elveszve, és ez volt rá a bizonyíték. - Szépen leszoksz róla, és újra minden a régi lesz. Nem kell ezt csinálnod Elenával ahhoz, hogy szeressen.
- Fogalmad sincs, hogy kivel beszélsz, ugye?
- Ó, dehogynincs - mosolyodott el Damon, és lassan tett egy lépést a másik felé. - Az öcsémmel, aki megigézte azt a személyt, akit jobban szeretett a saját életénél. Hidd el, jobban ismerlek, mint te saját magad.
- Annyira hiszékeny vagy, bátyám - lépett Damon felé Stefan, de ő nem állt meg egynél. A távolság vészesen csökkent kettőjük között, és egyre inkább érződött, hogy egy kevés is elég a húr elszakadásához. Stefan tekintetében volt valami megmagyarázhatatlan csillogás, ami eddig még biztos, hogy nem volt ott, és Damon nem tudta hová tenni. Sőt, konkrétan az egész szituációt nem tudta hová tenni. Mintha nem is az a személy állt volna előtte, akivel felnőtt, akivel mindig is összeköti majd a sorsa. És hirtelen, mintha az agyába villant volna a felismerés.
- Klausért csinálod az egészet, nem igaz? - kérdezte halkan, mire Stefan mosolya kiszélesedett, Damont pedig elkapta a rosszullét. Nem csak Elena volt megigézve, úgy tűnik. És az ijesztő felismerés, hogy ebből kifolyólag Stefan tényleg nem önmaga, teljesen levitte Damont alfába  - Stefan...
A férfi nem tudta befejezni a mondatát, ugyanis Stefan lassan a háta mögé nyúlt, és a hátsó zsebéből kihúzott valamit. Damon csak akkor látta mi az, amikor felé repült, de időben kitért előle. Egy karó.
- Stefan, ne csináld ezt! - szólalt meg szinte könyörgő hangon Damon, és már egyáltalán nem tudta, hogy mit kéne tennie. Nem ölheti meg a saját öccsét, még ha az egyértelműen Damon megölésére is készült. Viszont saját magát sem hagyhatta megöletni, ugyanis akkor senki nem fogja tudni, hogy Stefan miért olyan, amilyen. Zsákutca volt.
- Mit ne csináljak, Damon? Fogalmad sincs, hogy miért csinálom, nem igaz? - nevetett fel Stefan cinikusan, és kirántotta a karót a falból. - Klaus nem csak egy megalomániás senki, aki világuralomra akar törni. Nekünk akarja a legjobbat! Nem hagyja, hogy titokban kelljen élnünk! Miért nem támogatod az új szellemiséget? - kérdezte Stefan hitetlenül, Damon pedig hátrált pár lépést, és próbált valami fegyvert találni, amivel védheti magát, de semmi nem volt közel és távol. Védtelen volt a saját öccse ellen, ami máskor talán nevetséges lett volna, de most elég komoly fenyegetésnek tűnt.
- Te vagy a hiszékeny, Stefan - horkant fel Damon komoran. - Tényleg azt hiszed, hogy Klaus nem fog kicsinálni amint meglesz az a híres nagy hatalma? Tényleg azt hiszed, hogy foglalkozik veled? Nem, Stefan, egyáltalán nem! - A vámpír kezdett kijönni a béketűrésből, és egyre hangosabban beszélt. - Nekünk mind meg kellett volna halnunk, nem pedig vámpírrá változni! A mi életünk 1864-ben véget ért! Ez a világ nem a miénk, Stefan!
A fiatalabb Salvatore arca leolvashatatlan volt, abszolút megfejthetetlen és érzelmektől mentes, de a tekintetében düh szikrázott. Damon tudta, hogy ez nem volt hatásos. Sőt, ha lehet,  csak olajat öntött a tűzre. Stefan szemei alatt egyre jobban kirajzolódtak az erek, az ujjai szorosabban fonódtak a karó köré, majd hirtelen teljesen elsötétült az arca, úgy ugrott Damon elé.
- Tévedsz - szólt eltorzult hangon, és Damon amit legközelebb érzett már csak a szúró fájdalom volt a mellkasában, a szívénél. A karó nem tévesztett célt. Stefan arca egyre távolabbinak tűnt, de a hangja még jól hallatszott, és beitta magát Damon agyába mindörökre. - Nem 1864-ben ért véget az életed, hanem most.
A fiú még egyet lökött a karón, Damon pedig tehetetlenül felnyögött, és bábu szerűen a földre omlott, ahogy Stefan eleresztette. Elena szobájának ajtaja pont ebben a pillanatban nyílt, és ahogy meglátta a karóval a szívében fekvő Damont a földön, minden vér kifutott az arcából. Úgy érezte, a lábai felmondják a szolgálatot, és Damon bőre minél szürkébb lett, Elena annál inkább remegett. Csak egy dolog járt a fejében: ez nem lehet.
- Damon - suttogta, és a következő pillanatban már a férfi mellett térdelt, ölébe húzva a másik fejét, aki bár már megszólalni nem tudott, de még látta Elena könnyektől áztatott arcát. És ez volt az utolsó kép, amit látott. A szemei lassan lecsukódtak, és minden életjel megszűnt. Halott volt. - Nem... Ez nem történhet meg, ez nem lehet... Damon... Damon, nyisd ki a szemed!
Elena sosem érezte még magát ennyire kétségbeesetten és rettegve. Damon nem lélegzett, Damon nem nézett rá többé, és ezt nem tudta elfogadni. Ezt lehetetlen volt elfogadni. A félelem az ereiben teljesen elvegyült a vérével, eljutott a teste minden szegletére, a könnyek pedig megállíthatatlanul folytak az arcán. Azt sem vette észre, hogy idő közben Bonnie is megjelent a folyosón, Stefan pedig egyik percről a másikra eltűnt szem elől, mint a kámfor.
- Ne, könyörgöm, ne - suttogta Elena a zokogástól elhaló hangon, és kétségbeesetten nézett fel, bármilyen segítséget keresve. Bonnie arca a hitetlen döbbenetről árulkodott, és próbált erős maradni, de az, hogy a barátnője egy pillanat alatt az összeomlás szélére sodródott, nem segített különösebben. - Csinálj valamit, Bonnie, könyörgöm! Hozd őt vissza! Nem hagyhatod, hogy ez történjen...
Elena zokogása betöltötte az egész folyosót, és ahogy reszketve ringatta Damon élettelen testét, azt kívánta, bárcsak semmisülne meg ott, ahol van. Hiába tudta, hogy nem helyes, amit érez, most nem érdekelte Stefan. El sem jutott igazából a tudatáig, hogy mindez a fiú műve, de most nem számított. Most már semmi nem számított.
- Mi történt? - hallatszott Agnes döbbent hangja, és ahogy ő meg Bonnie összenéztek, kettőjük közül Agnesnek volt több lélekjelenléte. Bonnie most még a saját nevét sem tudta volna megmondani, nem hogy valami varázsigét keressen, - Mikor halt meg? - kérdezte halkan, Bonnie pedig próbált valami értelmes választ találni.
- Úgy három perce...
- Lehet, hogy tudok valamit, ami megmentheti, de igyekezni kell - szólt komolyan, Elena pedig erre a pár szóra felkapta a fejét, és bár a könnyeitől semmit nem látott az ég világon, próbálta figyelni Agnes arcát, ahogy letérdelt a vámpír mellé.
- Ettől ugye élni fog? - suttogta Elena elcsukló hangon, Agnes pedig némán nézett fel rá.
- Sosem csináltam még ezt a varázsigét, de reméljük, hogy sikerülni fog - szólt halkan, majd lassan megfogta a karót Damon szívében, és egy határozott mozdulattal kirántotta. Elena teste összerándult a recsegő hangra, ami a mozdulattal járt, és még szorosabban húzta magához a vámpír fejét, úgy simogatva a másik arcát, mintha ezzel visszahozhatná.
Agnes nagyot nyelt, végül lehunyta a szemét, és a kezét Damon szíve fölé téve, valami idegen nyelven varázsigét kezdett el mondani. Fél percig csak érthetetlenül mormogta a szavakat, végül hirtelen az elektromosság kiment, Bonnie pedig levegőért kapott, és jobb kapaszkodó híján, Elena válláért nyúlt, akinek fogalma sem volt, hogy mi történik.
- Ez a varázsige meg fog ölni, Agnes! - kiabált Bonnie, de Agnes egyre hangosabban mondta a varázsigét, mígnem az elektromosság alig egy perc múlva visszajött, Bonnie pedig úgy kapkodta a levegőt, mintha maratont futott volna. A hirtelen jött néma csend szinte fájt Elenának, és ahogy először végignézett Damonön, semmi változást nem észlelt. Bonnie hitetlenül nézett a maga mellett térdelő boszorkányra, aki kába arccal figyelte az Elena ölében fekvő férfit, végül halványan elmosolyodott.
- Működött - szólalt meg alig hallhatóan, végül hirtelen eldőlt a földön, Elena pedig levegőt is elfelejtett venni, olyan gyorsan történt minden. Bonnie gyorsan odatérdelt az eszméletlen lány mellé, és ahogy az ujját Agnes csuklójára tette, lemondó sóhaj szakadt fel belőle.
- Halott - suttogta halkan Bonnie, Elenát pedig újra megrázta a sírás, és úgy érezte, az lenne a legjobb, ha ő is rögtön meghalna ott a helyszínen. - Ezt nem hiszem el...
- Damon nemsokára újra magához tér - hallatszódott hirtelen Elijah hangja, mire mindketten az irányába kapták a fejüket. Az Első komoly arccal lépkedett közelebb, zsebre dugott kézzel, és az Elena ölében fekvő vámpír felé biccentett. Elena követte a férfi tekintetének az útját, és döbbenten figyelte, ahogy a szürkeség kiveszik a vámpír bőréből, a seb a mellkasán pedig begyógyul. A megkönnyebbülés, az értetlenség, és még ezer másik érzelem tombolt a bensőjében, és rengeteg kérdése lett volna, de nem bírt megszólalni. Ez túl sok volt 10 percre. Határozottan sok.
- De ez hogy lehet? - kérdezte halkan Bonnie, Elijah pedig leguggolt a földön heverő karóért, majd sóhajtva a zsebébe süllyesztette azt.
- A természet egyensúlyának helyre kell állnia. Ha egy élet visszatér, egy életnek el kell vésznie - szólt könnyedén, Bonnie pedig döbbenten fordult újra Agnes felé.
- És ő ezt tudta, igaz?
- Felteszem, hogy igen. A kérdés már csak az - kezdte Elijah -, hogy ezután mégis hogy végzünk Klaus-szal.

Súgó 23 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1 | 2

2011.07.06. 11:44 Zyta Wááá!Egyszerűen Imádom!Tényleg azt hittem hogy Damon meghal :O :D XD Várom a következőt :P

2011.07.06. 11:29 Amy Darkness/Bleak Mikor Damon-t megölted én könnyeztem. :D xD Tényleg! :D Hallod azt hittem hagyod hogy így maradjon... De örülök, hogy nem így lett. :)

2011.07.06. 10:55 Viki szia!!!! Nagyon jó lett ez a fejezet is akárcsak a többi.....Örülök, hogy a végén nem hagytad hogy Damon meghaljon. Nagyon jó író vagy.....Puszi

2011.07.06. 10:39 Sacy Nagyon jó lett ez is! Szerintem rossz kritikát ne nagyon várj,mert tényleg izgalmas,eseménydús és érzelemme teli volt. Még meg is könnyeztem Damon halálánál...de hála visszatért :) Alig várom a következőt! Gratulálok! Puszi^^

2011.07.06. 09:34 Baboca Nagyon jó lett ez a fejezet is. Pont,mint a többi :) Amikor Damon meghalt majdnem elsírtam magam... :( De a végére bíztam benne,hogy vissza hozod valahogyan :) Várom már nagyon a következő részt :)

2011.07.06. 08:30 Marie nagyon jó lett ez a fejezet is !!!!!! Te egyszerűen hihetetlen vagy !!!!nálad a sztori nem laposodik el egy-egy izgi fejezet után mint másoknál, mindig valami izgalmassal állsz elő. Remélem hamar jön a folyt.mert már most végig kell izgulnom a kövi.fejezetig a napot/napokat.Csak így tovább engem lenyűgőztél most is.

2011.07.06. 08:03 NianFan nagyon tetszett ez a fejezet is! :) kicsit megijedtem, mikor Damon meghalt, de reméltem, hogy kitaláltál valamit, amivel vissza lehet hozni. :)

2011.07.06. 07:37 Delena 4ever Hát,szerintem ezért a fejezetért nem kaphatsz rossz kritikát. Fantasztikusan jó volt! :)

1 | 2