- Caroline, te jössz.
A lány izgatott mosollyal kortyolt egy újabbat a bögre vérből, ami mellette gőzölgött, majd kaján mosollyal összedörzsölte a tenyerét, és úgy kacsintott Elenára. A határozottsága és az önbizalom szinte tapintható volt a levegőben, ettől pedig egyik lány arcáról sem lehetett levakarni a mosolyt. Jellegzetes este volt ez, mindannyiuk számára - na és persze nosztalgikus, ó, de még mennyire!
- Mennyiben fogadunk, hogy Bonnie-t pörgetem? - kérdezte sejtelmesen, míg egyik tenyeréből a másikba dobálta az üres üdítős üveget, Elena pedig nevetve törökülésbe helyezkedett, és figyelte Bonnie megfejthetetlen vigyorát.
- Érdekes, hogy mindig engem akarsz pörgetni, és sosem sikerül! - nevetett fel Bonnie, és lemondóan megrázta a fejét. Caroline mindig Caroline maradt, történhetett bármi. - Mit akarsz te kiszedni belőlem?
- Ha Jeremyvel kapcsolatos, akkor nem akarok itt lenni, mikor válaszol! - emelte fel gyorsan a kezeit Elena védekezőn, Caroline pedig kiszélesedő vigyorral tette le az üveget a hármójuk által bezárt háromszög közepére, és egy harci kiáltással erőteljesen megpörgette.
- Az igazság pillanata! - szólalt meg magasba nyújtott karral, Elena pedig csillogó szemekkel, kíváncsian figyelte, hogy a most még elképesztő sebességgel forgó üveg melyiküknél fog megállni. A flakon csak pörgött és pörgött, végül egyre lassult, és talán egy perce is ülhettek, várakozásban, amikor a kupak felőli oldal lassan, de biztosan Bonnie irányában állt meg. Caroline épp örömujjongásban tört ki, mikor az üveg hirtelen megfordult, és Elenára szegeződött, a levegő pedig megfagyott a szobában.
- Bonnie! - kiáltott fel Elena nevetve, mire Bonnie ártatlan arccal nézett rá, mintha fogalma sem lenne semmiről. Nem is ő lett volna.
- Ez csalás! - fakadt ki Caroline, a boszorkány viszont csak cinkosul elmosolyodott, és vállat vont.
- Csak nem tudod elfogadni, hogy vesztettél - válaszolta gőgösen, mire Caroline szinte visítva pattant fel, ahogy Bonnie is, és míg a boszorkány elrohant előle az emeletre, addig a vámpír nem használta a képességét, hogy utolérje, csak nevetve futott utána. Elena el sem merte képzelni, hogy mi lesz, ha Caroline rátalál a másikra, de az biztos, hogy most nem lett volna Bonnie helyében.
Vigyorogva sóhajtott egyet, amikor mindkét barátnője eltűnt a lépcsőfordulóban, majd fentről tompán nevetést és ajtócsapkodást lehetett csak hallani, végül átsétált a nappalin, és a konyhába indult.
Rég volt már alkalma teljesen kikapcsolódni. Azután, hogy Damon azon a bizonyos reggelen eltűnt mellőle az ágyból, és nem hagyott mást a lánynak, csak egy tálca reggelit az éjjeliszekrényen, most volt először olyan este, amikor Bonnie, Caroline, és ő is olyan hangulatban voltak, hogy csajos bulit tartsanak. Bár Elena nem beszélt sokat Damonről, de minden percben csak rajta gondolkozott, és szinte számolta az eltelő napokat. A türelme valójában eléggé meglepte, hiszen csak néha került mélypontra, amikor teljesen egyedül érezte magát, de olyankor általában valaki mindig megjelent, és el tudta terelni a figyelmét. Nem mondhatni, hogy nem volt benne elfojtott feszültség, mivel abból mindig akadt, de csak ritkán volt elviselhetetlen.
A konyhába érve Elena lassan telepakolta a mosogatógépet a szennyes edényekkel - akadt belőlük bőven. Caroline megpróbált gyrost csinálni, de mind rájöttek, hogy belőle sosem lesz konyhatündér, Bonnie pedig bevállalta a salátát, de annyira lekötötte őket a varázserejének hülyéskedésre való használata, hogy nem lett belőle ehető dolog a végén. Viszont, az önmagától működő felmosó legalább okozott pár jó percet, és még a konyha is tiszta lett.
Elena akaratlanul is elmosolyodott, ahogy újrapörgette a fejében az estét, és épp az egyik kést akarta visszatenni a helyére, amikor hirtelen egy alakot látott elsuhanni a konyha másik oldalán. Olyan gyors volt, hogy azt sem tudta kivenni, férfi-e vagy nő, de egyetlen dolgot rögtön megállapított: vámpír volt. Azt hitte soha nem fogja ez a jeges érzés uralmába keríteni, de most mégis ott táncolt a gerincén a fagyosság, ahogy az ujjai egyre erősebben fonódtak a kés köré. Odafenn megszűntek a hangok, majd hirtelen ajtócsapódás hallatszott, és az áram az egyik pillanatról a másikra elment. Sötétség borította be a házat, Elenában pedig egyre inkább, nőttön nőtt a félelem.
- Bonnie? - kiáltotta el magát kétségbeesetten, majd nagyot nyelve elindult a nappali felé, minden lépést lassan megtéve, kezében elfehéredett ujjakkal szorítva a kést. Jól tudta, hogy ha valóban vámpírról van szó, akkor egy egyszerű késsel nem sokra megy, de jobb volt, mint a semmi. - Caroline? - folytatta bizonytalanul, de semmi válasz nem jött, és a lány kezdett nagyon rosszat sejteni.
Érezte, hogy elsuhan mellette valaki, de próbált úgy tenni, mintha észre sem vette volna; jelen pillanatban ez tűnt a legszimpatikusabb választási lehetőségnek. Igyekezett tudomást sem venni róla, hogy a szíve dübörgésétől még a saját gondolatait sem hallja rendesen, és meg mert volna esküdni, hogy pár lépés és eléri a nappalit, amikor hirtelen valaki megragadta a karját, és hátrarántotta. Elena automatikusan meglendítette a kést, de ugyanaz a kéz megállította a mozdulatban, míg egy másik a szájára tapadt, így nem csak, hogy nem látott és alig hallott valamit, de még sikítani sem tudott. Ki volt szolgáltatva, és úgy döntött, az lesz a legbölcsebb, ha nyugton marad, és úgy próbál kitalálni valamit, méghozzá gyorsan.
A "támadója" szorítása lassan enyhült, Elena pedig hevesen kapkodta a levegőt, és összeszorított szemmel várta, hogy történjen valami. A fogva tartója keze lassan lecsúszott a szájáról, egyenesen az állára, és kicsit megemelte azt, mintha az arcát próbálná tanulmányozni. Elena némán állta a sarat, és ahogy érezte a forró lélegzetet a bőrén, túl ismerős volt az érzés, ami eluralkodott rajta. Mire beazonosíthatta volna, addigra a forró ajkak már az övéire illeszkedtek, szinte tökéletesen, a kéz pedig, ami a csuklóját fogta, most elindult felfelé a karján, ezzel libabőrössé téve a lányt.
Elena csak egyetlen személyt ismert, aki így tudott csókolni, és akinek ilyen forróak voltak az ajkai, akárhányszor csak érezte őket, és ahogy ez a felismerés eljutott az agyáig, a félelem megszűnt, a kés kicsúszott a kezéből, de mire földet ért, a lány karjai már szorosan a másik nyaka köré fonódtak, és a létező legközelebb húzta magához a férfit. Ez volt az a tipikus érzés, ami elől akarva sem menekülhetett volna, és ez volt az a személy, akit akkor sem tudott volna elfelejteni, ha örökké él.
Elena egész testében remegett, ahogy kiváltak a csókból, és úgy kapott levegő után, mintha attól félne, hogy elfogy. Az agya zsibbadt és nem volt képes józan gondolkodásra, a szemei pedig ahogy lassan kinyíltak, a fény már beborította a nappalit, de minden világosság sem lett volna rá képes, hogy elnyomja a vele szemben álló férfi türkizkék pillantását. A keze óvatosan végigsimított a másik arcán, majd az ajkain, és nem volt képes többre, csak elmosolyodni. Ez tényleg ő volt, nem csak képzelődött. Damon.
- Visszajöttél - bökte ki elhaló hangon Elena, mire Damon arcára kaján mosoly ült, és az ajkaihoz húzva Elena kezét, nyomott egy puha csókot a lány tenyerébe, mielőtt válaszolt volna.
- Látom pont időben.

VÉGE

Súgó 20 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1 | 2

2011.09.05. 18:50 strawberry Szerintem eszméletlenül jó lett az egész történet, az eleje, a közepe, a vége, minden egyes kis részlete. Valóban van tehetséged az íráshoz, nem is kicsi .. És tényleg naon jól leírod a szereplők érzéseit, vágyait a helyszíneket meg a körülményeket .. Ja, én is én gratulálok, ehhez az egészhez, szép munka! ; )

2011.08.09. 12:13 nicolee Amikor először láttam meg a történetedet, az gondoltam, végre, ezaz! Nem csak angolul fogsz írni innentől kezdve. Nagyon örülök, hogy elolvastam a történeted. Nagyon tetszett. Egy nem mindennapi fanfiction-t írtál, és ezért csak gratulálni tudok. A zenéket mindig jól választottad ki a fejezethez. Nagyon szépen írod le a szereplők érzéseit és körülményeit. Csak gratulálni tudok! Puszi. <3

2011.07.12. 17:16 eewa Imádtam az elejétől a végéig.

2011.07.12. 13:14 brigitta244 Szép befejezés volt. Gratula az egész történethez.

2011.07.12. 07:58 Jucko Gartulálok  az egész sztorihoz, fantasztikus volt!!!!!

2011.07.11. 23:53 Tim annyira rossz tudni, hogy nem lesz több rész, nem lesz mit várni. De nagyon imádtam a történeted és Damont meg pláne:) gratulálok fantasztikusan kreativ történetet hoztál össze:)

2011.07.11. 22:10 Ildi Nagyon jó lett megint:), szuperül lezártad, ezért igazán érdemes volt feljárni és elolvasni, tényleg nagyon jó volt. Köszönjük:)

2011.07.11. 21:55 Sacy Nem is tudom,hogy mit írjak....de azért megpróbálkozok vele. (:   Eőször is köszönöm a történetek álltal nyújtott élményt(együtt nevettem,sírtam,izgultam,vagy szorongtam a szereplőkkel,legfőképp Elenával)  Másodszor nagyon tetszettek a részek,és nagyon sajnálom hogy vége. A befejezés tökéletes volt.Csak így tovább. Nagyon remélem,hogy a sorozat is tartogat hasonló jeleneteket,mert szerintem sokan örünénk,ilyen bensőséges Delena jeleneteknek. Puszi^^

2011.07.11. 21:40 Vixykeh ...és remélem h. a sorozat is valahogy hasonlóan folytatódik...nem is tudnám máshogy elképzelni...egyszerűen csodálatos amit írtál csak így tovább és várom a többi *művedet*!!! (L)

2011.07.11. 21:34 Vixykeh Jajj istenem annyira imáádom!!! Sajnos nem lesz több rész  pedig nagyon örülnék neki!!!...és ahogy véget ért jááj Imádom: Köszönöm az élményt, csak így tovább!!!

2011.07.11. 21:33 Viki Szia!!! Nagyon szép és aranyos lett a befejezés csak kár hogy már vége pedig szívesen olvastam volna még.....Nagyon zseniális lett ez az egész történet...egy élmény volt a számomra...és alig várom a következő történetedet.....puszi

2011.07.11. 21:15 Marie hát ez isteni volt !!!!Holnap újra olvasom az egészet az első fejezettől!!

2011.07.11. 20:42 lily (lilie) jaaj ez a befejezés <3 imádom *-* de az egész sztori fantasztikus volt számomra *-* <333 kár, hogy vége ja, és várom az újat! ;)

2011.07.11. 20:30 Nessie Olyan jó volt olvasni,kár hogy vége lett :) Gratulálok,csak így tovább! ;)

2011.07.11. 20:20 Kitti Nem is tudom mit írjak... talán, az előttem szóló szavai a legjobbak: Köszönöm, egy élmény volt!!!!!! :D

1 | 2